Petőfiről másképp - Rendhagyó március 15. a Babitsban

A Babits közössége 2025. március 14-én ünnepelte a forradalom és szabadságharc aktuális évfordulóját. A rövid zenei műsor és versmondás után Dr. Milbacher Róbert, a PTE-BTK egyetemi docense, irodalomtörténésze tartott érdekes előadást Petőfi Sándorról. (Az előadást a 9-10. évfolyam, valamint a 11-12. évfolyam két részletben hallgathatta meg.)

A prezentáció ismert Petőfihez kapcsolódó képeken, portrékon keresztül engedett betekintést a költő személye körüli legendákba. Megtudtuk, hogy a fiatal Petőfi nem a "nép gyermeke", hanem egy jobb társadalmi helyzetben lévő család fia volt, szlovák származású. A magyar tanult nyelv volt számára, magyar dajka nevelte. Szülei taníttatták, bár a tanulmányait rendre elhanyagolta, ezért egyetlen iskoláját sem végezte el. Kapcsolata apjával meglehetősen viharos, édesanyjával, Hrúz Máriával sokkal jobb viszont ápolt, ő volt az első költőnk, aki az anya alakját beemelte a magyar költészetbe. Petrovics István gyakorlatilag kitagadta fiát, hiszen ő színész akart lenni, ami a korban az erkölcsi züllés egyik szinonimája volt. Az Egy estém otthon című vers idillje tehát inkább egy megalkotott kép, nem pedig a valóság.

Petőfi, a "szegény népi költő" mítoszát tehát leginkább a maga vállalta vándorélet és művészi sors teremtette meg. A tudatos imázsépítés része lehetett A helység kalapácsa is című vígeposz is, ami a klasszikus hősköltemények eszköztárást használva (és talán Vörösmarty Mihály Zalán romantikus eposzait is kiparodizálva) egy kocsmai verekedést versel meg. A magas irodalommal való szándékos szembeszegülés nem tette népszerűvé a költőt a kortársai körében, viszont hozzájárult ahhoz, hogy az irodalom fogalmáról alkotott elképzelésünk árnyaltabb, megengedőbb legyen.

A költő szerelmes típus volt, ideálja a szőke haj és a kék szem lehettek (később persze egy barna hajú barna szemű lányt vett feleségül). A Pesti Divatlap segédszerkesztőjeként nagyon népszerű volt a nők körében, kis méretű portréi közkézen forogtak, pajzánabb hangvételű szerelmes verseinek bizonyára sok női olvasója akadt. Egyik híres szerelmes versciklusa, a Cipruslombok Etelke sírjáról úgy született, hogy a költő bekéretőzött a váratlanul elhunyt 16 éves lány szobájába, ott élt pár hónapot, így születtek meg a gyűjtemény darabjai. 

Az ünnephez kapcsolódva szó esett még a Dicsőséges nagyurak... című szövegről, amit Petőfi a forradalom alkalmából szeretett volna nyilvánosan elszavalni, ám erről ismerősei lebeszélték, hiszen a versben minden nemesembert (akár Széchenyit, Deákot, Eötvöst is beleértve) kivégzéssel fenyeget. A kéziratot a költő elégette, és a vers csak sokkal később került elő, mert, mint kiderült, az egyik jelenlévő ismerős fotografikus memóriával rendelkezett, és papírra vetette. 

Hasonlóan radikális műnek tekinthető Az apostol, hiszen a főszereplő, Szilveszter az abszolút igazság egyetlen ismerőjeként és képviselőjeként jelenik meg benne. Az elbeszélő költeményt csak az 1870-es években publikálták. 

A tanár úr még számos érdekes adalékkal tudott volna szolgálni Petőfivel kapcsolatban, ám az idő szűke miatt sajnos csak erre a néhány történetre kerülhetett sor.

Milbacher Róbert népszerű irodalomtörténeti munkáiból további érdekességeket ismerhettek meg. A Legendahántás (2021) az irodalmi tévhitekkel foglalkozik, a Ködképek az irodalom láthatárán (2024) pedig a magyar irodalom pszichohistóriájába nyújt betekintést.

A Petőfi-előadás egy korábbi változatát (2023) itt tudod megtekinteni.

A március 15-ével kapcsolatos korábbi írásaink itt olvashatók:

Ti küldtétek #26 - Március 15. a Babitsban

Március idusa: nem csak a férfiak forradalma... (Hős Patrícia)

Szendrey Júlia: a nő és az ember (Lónay-Tóth Bolda)

OA