Ti küldtétek #53 - Ágika titkos naplója (Örkény István: Tóték)

kép: ChatGPT

Kedves naplóm!

Nem is tudom, hogyan kezdjem! Még sosem volt naplóm, de most valami olyan történik az életemben, amit meg kell örökítenem. Gyulánk őrnagya érkezik hozzánk két hét pihenésre!
Egy ŐRNAGY!
Remélem olyan daliás, olyan szeretni való mint apus! Persze apus nyomába senki se érhet. Nagyon izgatott vagyok! Mindent meg kell tennünk hogy jól érezze magát. Én már most szeretem!

***

Kedves naplóm!

Tegnap nem volt időm írni, egész nap a faluban jártam a kiskocsival, és rengeteg dolgot hoztam haza, amelyek szükségesek az őrnagy úr kényelméhez. Hoztam kínai mintás ágyterítőt Kasztrineréktől, pudingformát Tomaji plébánostól, kocsonyának való zselatint Cipriani professzor szakácsnőjétől, és még ezer dolgot.
Persze mindenki minket irigyel! Egy katonatiszt jön hozzánk!!! Legszívesebben minden fának, bokornak külön odakiabálnám!

***

Drága naplóm!

Megérkezett! Itt van! Ugyanolyan magas, ugyanolyan délceg, mint apus!
Szakasztott az apu szép, tempós mozgása.
A zubbonyán vérfolt, szinte beleborzongok!!
Szerettem volna megcsókolni, de nem lett volna illendő!
Meg aztán arról kérdezett, hogy kinek olyan büdös a szája. Hát persze hogy apus volt, aki fokhagymás pirítóst reggelizett! Az én drága apusom! Igaza volt Gyulánknak, nagyon kényes a szagokra az őrnagy! Imádom! Azt is megemlítette , hogy nem gondolta hogy ilyen nagy vagyok!

Milyen sokat szenvedhetett a fronton! Amikor apusék levetkőztették és ágyba dugták, még megkérte anyust hogy ha egy pópának öltözött öregasszony cserélne lépes mézet sóra, akkor anyus lője le! Micsoda humora van!

És kipucolhattam a csizmáját!!!!
Saját leheletemmel, és nyálammal, ahogy az újszülött kiscsikót nyalogatja tisztára az anyja.

Este megdicsérte a lakásunk tisztaságát, a kert gondozottságát s a szobákat betöltő fenyőillatot.
Drága Őrnagy úr! <3

***

Kedves naplóm!

Tegnap este még dobozolt velünk az őrnagy! Micsoda ügyes keze van! Többet csinált, mint mi anyuval! Csak fennakadt apuson! Hogy ő miért nem dolgozik!
Meg azt hallotta, hogy apus tepsifejűnek nevezte!
Az én drága apusom száján ilyen csúnya szó ki nem jönne!

Legszívesebben egész életemben és még a hátralévőben is dobozoltam volna az őrnagy úrral!!!

***

Drága naplóm!

Minden éjjel dobozolunk! Imádom!
Ugyan néha olyan dolgokról magyaráz apusnak, amit nem értek, de ez gondolom, férfi dolog.
Ma azt mondta, arany eszem van, mert a margóvágót kicsinek neveztem! Most csinálnak apussal egy nagyobbat. Csak apus olyan furcsa, ma Tomaji plébános ágya alá bújt!

A legfontosabb, hogy a drága őrnagy úr a következőket mondta:
Van ebben az elfoglaltságban valami felemelő. Szórakoztatóbb, mint a kártya, érdekesebb, mint a sakk. Dobozolni a legjobb a világon!

Jaj, olyan jó vele dobozolni! Ha tudnád, kedves naplóm!
Csak az a kétes hírű Gizi Gézáné ne lenne, ma ismét a hol égő, hol kikapcsolt lámpájával okozott galibát, amit nem is igazán értettem, de az őrnagy majdnem elutazott miatta!

Nem értem apust! Lehetséges, hogy a papa esetleg úgy közölte a pontos időt, hogy azt másvalamire is lehetett érteni. Meg a fül szót is említette apus, az őrnagy úr nagymamájával kapcsolatban. Mostanában olyan furcsa apus, pár napja a Klein-féle vendéglő előtt a papa köszönés helyett „te fekete retek”-nek nevezte Tomaj plébános urat. Aztán még beszéltek valamit, de nem tudom mit, be kellett fogni a fülem. Hogy mennyi galibát okozott ez a Gizi Gézáné!

***

Kedves naplóm!

Micsoda nap! Apus megszökött, de a drága őrnagy úr nagylelkűen megbocsátott neki!
Arany ember, szeretem! Aztán elmesélte az álmát! Még most is borzongok belé! A legutóbb például azt álmodta már, hogy ő egy zacskó viszketőpor, amit beleszórnak egy szép lány nyakába; apróra elmondta, hogy vette be magát mind mélyebben a 34 leány ruházatába, s hogy kacagott az ő csiklandós érintésétől az álombeli lány.
Belepirulok még most is, szerettem volna én lenni az álombeli lány! <3

Persze apus megint gondot okozott, mert...
...ELÁLMOSODOTT!

Miközben a drága őrnagy úr szóval tart bennünket, élvezi a friss levegőt, az apus elalszik! Hogy gondolja ezt! Még jó hogy a drága őrnagy úr egy csipogót vett elő, én pedig javasoltam, hogy apus kapja be. Olyan csinos lett tőle az apus! De aztán ismét eltűnt, magára haragította Tomaji tisztelendőt is! Nem értem miért olyan konok apus! Olyan nehéz egy zseblámpát a szájába venni?

***

Drága, drága naplóm!

Már csak négy nap! Olyan kevés! Az őrnagy úr hamarosan elutazik! Apus meg csak ül a budin!

Még szerencse hogy a csizmáját pucolhatom! Annyira más mint apus csizmája! Imádom! Neked bevallom kedves naplóm, hogy magammal vittem az ágyba, dédelgettem, dúdoltam a csizmának mint egy hajasbabának!

***

Én drága naplóm!

Ma olyasmi történt, hogy pironkodás nélkül le sem merem írni...
A magas nyakú nyári vászonblúz helyett nagy sietve belebújtam egy halványkék slingelt blúzocskába, ami szerintem nagyon szépen állt rajtam. Hajamat pedig, melyet befonva viseltem, kibontottam.
E kacér blúzban, egy szőke hajzuhatag alatt vártam rá. Az őrnagy úrra!
Azt mondtam neki: Arra szeretném kérni, hogy tessék rám nézni, és tessék szíves lenni kimondani a legelső dolgot, ami eszébe jut. Behunytam a szememet. Szívem dobogott, mellem egészen átforrósodott. Vártam, magam se tudom mire. De apus megint elrontotta a lehetőséget! Az őrnagyot csak az érdekelte, hogy mit csinál apus a budiban. Segítségért kiabáltam, talán lehet segíteni.

***

Drága szomorú naplóm!

Eljött a kegyetlen nap, az őrnagy úr elutazott. :(
Az utolsó három napban alig láttam, apussal ültek a budin, este dobozoltunk. Rettegtem a pillanattól, amikor el kell köszönnünk egymástól. Azt mondta: Higgyék el, kedves Tóték, nekem semmi kedvem sincs elutazni.
Aztán homlokon csókolt!!!
Drága naplóm!!!
Homlokon csókolt!!!
Az ŐRNAGY ÚR!

***

Drága naplóm!

Vannak még csodák! Az őrnagy úr három napra visszajött, mert nem járnak a szabadságos vonatok!
Én Istenem!!!
Visszajött!!!
És rám mosolygott!!!
Lementek apussal a margóvágóért, hogy visszahozzák. Aztán három hatalmas dörrenés. Megrázkódtunk anyussal. Aztán apus visszajött, és azt mondta menjünk lefeküdni. Anyus eloltotta a villanyt, majd megkérdezte, hogy háromba vágtad, édes jó Lajosom.
Apus azt válaszolta, hogy négy egyforma darabba.... nem értettem, mire gondol...
Többre nem emlékszem, mert elnyomott az álom...

***

Ötlet: Örkény István: Tóték

Mártusz Dorina 12.C