Ti küldtétek #48 - Jónás Tamás: Apáimnak, fiaimnak

Fotó: Hegedűs Györgyi
Jónás Tamás
a mai magyar irodalom egyik érdekes, tehetséges és sokoldalú szerzője. „Akik nem tudnak beszélni, azok helyett annak kell beszélni, aki tud” – vélte Esterházy Péter, akinek ajánlásával a szerző a Herder-ösztöndíjjal egy évet Bécsben tölthetett. 
Ám az idáig vezető életút embert próbáló volt. Jónás Tamás, Ózdon született 1973-ban, cigány származású költő és író. 16 éves kora óta jelennek meg versei. A dokk.hu internetes irodalmi portál alapítója, több kötet szerkesztője. Kortárs költő, prózaíró, dalszöveg- és drámaszerző, novelláiból tévéfilm készült, több művét lefordították, antológiák, multimédiás anyagok szerkesztője, szereplője.

Vajon van olyan, hogy cigány irodalom? Létezik női irodalom?
Számtalan vita folyik az ilyesfajta kérdésekről, ezért is választottam ezt a novelláskötetet nyári feladatként. A másik indokom, hogy úgy gondoltam, a kortárs irodalom megértéséhez meg kellene még ismernem pár életművet, mivel, be kell vallanom, eddig nem nagyon olvastam kortárs magyar szépirodalmat. Első próbálkozásnak feldolgozhatóbbnak gondoltam egy novellaválogatást.

Jónás Tamás Apáimnak, fiaimnak című prózakötete a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg 2005-ben, miután az olvasóközönség a szerzőt versei alapján már ismerhette. A könyv tíz történetet tartalmaz, amelyeket műfajilag nehezen lehet besorolni. A Sátán egyértelműen novella, de a Senza tempo és a Hűség-tremoló szinte kisregény, a Felelőtlenek pedig rendhagyó útinapló. A szövegek tematikailag változatosak, mégis összeköti őket a közösség megtapasztalása, az abból való kiszakadás élménye, a boldogság utáni vágy. Nehezen eldönthető, hogy a gyűjtemény melyik része önéletrajzi ihletésű és mennyi a fikció. 

Véleményem szerint mindegyik szereplőben benne van az író, Jónás Tamás, a nyomorból érkező kisgyermek, és a folyton önmagát kereső teljesség után sóvárgó férfi. A kötet némileg Mikszáth Kálmán palóc novelláit idézte fel számomra, hiszen úgy tűnt, a narrátor sokszor tud azonosulni a hőseivel. Ezen kívül itt is fontos szerepet kap a babonaság, a kisközösség összetartó ereje, a másik titkainak kifürkészése, megítélése. Jónás Tamás ismeri ezt a közeget, megélte, megszenvedte, egyes szám első személyben mesél róla. Mindezt úgy, hogy az olvasó nem érzi idegennek, elítélendőnek, mert megmutat neki egy másik világot - egy olyat, amit én saját tapasztalatból eddig nem ismertem. A szerző szereplői az én olvasatomban hasonlóak Móricz Zsigmond ösztönök irányította szegény embereihez is, akik (körülményeik miatt) csak a túlélésre voltak képesek.

Az első novella (Sátán) egy apa-fiú kapcsolatról szól, ahol az apa gyermekét egy torokmetszéssel menti meg a fulladástól, majd ugyanaz a fiú (Sátánként) a novella végén konyhakéssel öli meg az apját. 
A helyszín egy városi panellakás konyhája, ahova a putriból költözött a család. Életük kilátástalannak látszik: ,,Nem akartak már sokkal többet az élettől”. Gyökértelenné, jövő nélkülivé váltak, az elbeszélő nem fejti ki, hogy mit jelent az, hogy a gyerek bajban van, de tudjuk, hogy ezzel valami tudatmódosító szerre utalhat, ami szerepet játszhatott a gyilkosságban is. Már ebben a novellában is megjelenik, ami végig az egész köteten megfigyelhető: az anyai szeretet hiánya, a szeretet utáni vágy.

A Senza Tempo című novella volt az, ami egészen rabul ejtett. A történet szereplői jól ismerik egymást, őrzik titkaikat, babonáikat. A történet elmesélésében, a nyomor leírásában van valami mágikus, Számomra érdekes volt az öreg pap alakja, aki, bár még nem ismeri a cigánypasztoráció fogalmát, mégis minden nap ezt gyakorolja. Ő is egy lehetséges apafigurának tűnik, aki elnézi a gyereknek, hogy pénzt lop a perselyből. Nem szab ki penitenciát, csak azt kéri, hogy a vétkes később majd adakozzon a többi rászorulónak. Ebben a történetben jelen van a mese, az álom, a játék, ahol a magyarok és a cigányok (köztük a tanácselnök) is ott állnak Margit ágya körül.  

A Hűség-tremoló balladai hangvételű történet Sanyi és Eszter boldogságra törekvéséről. A nő, akivel folyton szeretkeznem kell arról a férfi-nő viszonyról szól, ahol a kapcsolat csupán fizikai érintkezés. Leginkább ebben a történetben éreztem a városi ember magányát. A 12 férfi egy brutális, tragikusan végződő beavatástörténet. A Szerelem egy féltékeny férj monológja, aki szinte megszállottan keresi a bizonyítékot felesége hűtlenségére. A történetnek nincs megoldása, de az író célja talán nem is ez volt, hanem hogy elgondolkodjunk az emberi kapcsolatokról. A Felelőtlenek egy rendhagyó útinapló, amiben a szabadságvágy, a kultúrák közötti különbség és az emberi kapcsolatok bukkannak fel. A szereplők keresik önmagukat, szakítanak múltjukkal, de nincs céljuk, nem tudnak megérkezni sehova. Számomra a legnehezebb szöveg a Fiam szemében volt, amiben mintha vázlattöredékek, asszociációk követnék egymást.

Jónás Tamás írói világa sok-sok emlékmozaikból táplálkozik, ennek megfelelően stílusa is sokszínű. Egyszerre fájdalmas és bűvös. Találhatunk benne groteszk elemeket, pl. amikor a nagyapa a halálra készül, és csak csendben kéri a nagymamát, hogy a koporsó legyen már nagyobb. Ugyanilyen a Hűség-tremolóban a doboz, amit Sanyi úgy őriz, mint egy kincset őriz, bár nincs hozzá kulcsa, és már Eszter sem emlékszik rá, hogy annak idején mit tett bele. Néhány novella rövid mondatai feszültséget keltenek mind a szereplők között, mind az olvasóban. A kötet lényegét adó cím (Apáimnak, fiaimnak) az első és az utolsó novellában is hangsúlyos. Az első novellában egy gyilkos mozdulat szakítja meg az apa és a fiú kapcsolatát, az utolsóban az, hogy az apa "tiltott tükörbe" nézett, és ezzel elveszítette a fia bizalmát.

Jónás Tamást gyakran hasonlítják József Attilához is. Bár egyikük költészetét sem ismerem még alaposan, ebben a kötetben a ,,Magadat mindig kitakartad, / sebedet mindig elvakartad” József Attila-i helyzetleírást érzem.
Jónás Tamás nem akarja hogy szánjuk őt, csak megmutatja magát.

Mártusz Dorina 12. C



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Magyar írók és költők, akik mentális betegséggel küzdöttek

József Attila halála - az örök rejtély

Ti küldtétek #47 - Ahol a folyami rákok énekelnek (könyvajánló)