Babits Mihály 140: Babits Mihály betegségei

Idén ünnepeljük Babits Mihály, iskolánk névadója születésének 140. évfordulóját.
Ebből az alkalomból hagyományosan a napokban kerül sor a Baranya Megyei Irodalmi Verseny döntőjére, az iskolaújság pedig egy három részből álló cikksorozattal készült a jeles alkalomra.
Az második írásban Babits Mihály betegségeinek jártunk utána.

***
"Most beteg a testem. A földi
vágyak messze nagyon...
Mint ropogó csontok a máglyán,
heverek forró ágyamon."
(Babits Mihály: Mint forró csontok a máglyán)


Babits Mihály életét gyermekkorától kezdve súlyos és igen fájdalmas betegségek kísérték végig. Annyira rossz volt az egészségi állapota, hogy sportra sem volt alkalmas. A tanárai az iskolában csak azért nem buktatták meg, mert minden iskolában a legkiválóbb tanulók egyike volt.

Gyermekkorát több kellemetlen mandulagyulladás keserítette meg. Emiatt magányos és zárkózott gyerek volt, nem is igazán voltak barátai. Később ez a helyzet szociális fóbiává súlyosodott.

Költőtársai gyakran „sárgaembernek” vagy „gyomorbajos külleműnek” nevezték.

A költőnek fiatal korától kezdve nemcsak gyomorbántalmai, de idült epehólyag-gyulladása, fájdalmas ízületi gyulladásai, állandó emésztési zavarai és vesekövek okozta heves veserohamai is voltak. Még csak a harmincas éveiben járt, amikor a magas lázakkal járó sokféle nyavalya eredményeképpen szívizom-gyulladása lett.
Később diagnosztizáltak nála asztmát és gyanították, hogy súlyosan depressziós volt.

Babits Mihály és Babits Ildikó
1937-ben jöttek rá, hogy valójában daganatos betegsége van, nem pedig asztmája.
Babits nagyon félt a gégeműtéttől és nagyon sok különféle sebésszel konzultált, hogy megéri-e a kockázat. Egy Korányi Sándor nevű magyar belgyógyász győzte meg, aki akkoriban a korszak legnagyobbja volt, de végül egy német orvos Rudolf Nissen professor műtötte meg.
Hangját a műtét után sajnálatos módon elvesztette, ekkor környezetével írásban kommunikált. (Ez Beszélgetőfüzetek címmel jelent meg később.)

A műtétje után csendben szenvedett, tünetei olykor enyhültek, máskor erősebben térek vissza.
Az utolsó évében már nagyon leromlott az állapota. Gyomorszondák keresztül táplálták, míg végül 1941. augusztus 4-én elhunyt.
Betegségéhez kapcsolódnak a Balázsolás és a Jónás imája című versei is.



Forrás: https://www.gyogyhir.hu/cikk/3557/Babits-Mihaly-----egy-nyalab-testi-fajdalom

Szücs Lili 10.C


Egyéb linkek és olvasnivalók:

Babits Mihály betegségeiről (képes dokumentációval):
https://www.doki.net/tarsasag/mrtos/upload/mrtos/magazine/OK_2015_1_2_07_Babits.pdf

OSTINATO: Forró csontok a máglyán (2020)



Babits Mihály
BETEG-KLAPANCIA 
(1933)

Látom a ködöket,
téli reggeleket,
hétfőket, keddeket,
napokat, heteket...
Nem írok verseket,
beteg vagyok, beteg.

Beteg vagyok, beteg.
Nem írok verseket,
nem zengek éneket...
Csak egypár szót nyögök
vagy inkább köhögök:
beteg vagyok, beteg.

Régi időm elmult,
régi kedvem fordult.
Ki volt hivem, elbujt,
hírem, nevem elhullt,
erőm veszni indult,
pénzem sohasem volt...

Mondd, van-e jussod már
hogy így nyögj és kántálj
mint unott koldusszáj?
Ki hallgat terád már?
Naphosszat motyogd bár
hogy itt fáj, hogy ott fáj...

Künn a fagy közelit.
Öröm, gond közelit.
Karácsony közelit.
A hegyek hátait,
fenyőfák sátrait
ünnepre meszelik.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Ti küldtétek #13 - Kosztolányi Dezső Boldogság című novellájának elemzése

Magyar írók és költők, akik mentális betegséggel küzdöttek

József Attila halála - az örök rejtély