Babits Mihály 140: Babits Mihály betegségei

Idén ünnepeljük Babits Mihály, iskolánk névadója születésének 140. évfordulóját.
Ebből az alkalomból hagyományosan a napokban kerül sor a Baranya Megyei Irodalmi Verseny döntőjére, az iskolaújság pedig egy három részből álló cikksorozattal készült a jeles alkalomra.

Az második írásban Babits Mihály betegségeinek jártunk utána.

***

"Most beteg a testem. A földi

vágyak messze nagyon...

Mint ropogó csontok a máglyán,

heverek forró ágyamon."

(Babits Mihály: Mint forró csontok a máglyán)

Babits Mihály életét gyermekkorától kezdve súlyos és igen fájdalmas betegségek kísérték végig. Annyira rossz volt az egészségi állapota, hogy sportra sem volt alkalmas. A tanárai az iskolában csak azért nem buktatták meg, mert minden iskolában a legkiválóbb tanulók egyike volt.

Gyermekkorát több kellemetlen mandulagyulladás keserítette meg. Emiatt magányos és zárkózott gyerek volt, nem is igazán voltak barátai. Később ez a helyzet szociális fóbiává súlyosodott.

Költőtársai gyakran „sárgaembernek” vagy „gyomorbajos külleműnek” nevezték.

A költőnek fiatal korától kezdve nemcsak gyomorbántalmai, de idült epehólyag-gyulladása, fájdalmas ízületi gyulladásai, állandó emésztési zavarai és vesekövek okozta heves veserohamai is voltak. Még csak a harmincas éveiben járt, amikor a magas lázakkal járó sokféle nyavalya eredményeképpen szívizom-gyulladása lett.

Később diagnosztizáltak nála asztmát és gyanították, hogy súlyosan depressziós volt.

Babits Mihály és Babits Ildikó

1937-ben jöttek rá, hogy valójában daganatos betegsége van, nem pedig asztmája.

Babits nagyon félt a gégeműtéttől és nagyon sok különféle sebésszel konzultált, hogy megéri-e a kockázat. Egy Korányi Sándor nevű magyar belgyógyász győzte meg, aki akkoriban a korszak legnagyobbja volt, de végül egy német orvos Rudolf Nissen professor műtötte meg.

Hangját a műtét után sajnálatos módon elvesztette, ekkor környezetével írásban kommunikált. (Ez Beszélgetőfüzetek címmel jelent meg később.)

A műtétje után csendben szenvedett, tünetei olykor enyhültek, máskor erősebben térek vissza.

Az utolsó évében már nagyon leromlott az állapota. Gyomorszondák keresztül táplálták, míg végül 1941. augusztus 4-én elhunyt.

Betegségéhez kapcsolódnak a Balázsolás és a Jónás imája című versei is.

Forrás: https://www.gyogyhir.hu/cikk/3557/Babits-Mihaly-----egy-nyalab-testi-fajdalom

Szücs Lili 10.C

Egyéb linkek és olvasnivalók:

Babits Mihály betegségeiről (képes dokumentációval):
https://www.doki.net/tarsasag/mrtos/upload/mrtos/magazine/OK_2015_1_2_07_Babits.pdf

Babits daganatos betegségéről:
https://fustleves.blog.hu/2014/10/10/babits_betegsege

A Beszélgetőfüzetekről:
https://moly.hu/konyvek/babits-mihaly-babits-mihaly-beszelgetofuzetei-i-ii 

OSTINATO: Forró csontok a máglyán (2020)

Babits Mihály

BETEG-KLAPANCIA 

(1933)

Látom a ködöket,

téli reggeleket,

hétfőket, keddeket,

napokat, heteket...

Nem írok verseket,

beteg vagyok, beteg.

Beteg vagyok, beteg.

Nem írok verseket,

nem zengek éneket...

Csak egypár szót nyögök

vagy inkább köhögök:

beteg vagyok, beteg.

Régi időm elmult,

régi kedvem fordult.

Ki volt hivem, elbujt,

hírem, nevem elhullt,

erőm veszni indult,

pénzem sohasem volt...

Mondd, van-e jussod már

hogy így nyögj és kántálj

mint unott koldusszáj?

Ki hallgat terád már?

Naphosszat motyogd bár

hogy itt fáj, hogy ott fáj...

Künn a fagy közelit.

Öröm, gond közelit.

Karácsony közelit.

A hegyek hátait,

fenyőfák sátrait

ünnepre meszelik.