Babits 140: Néhány gondolat Babits verseiről

Idén ünnepeljük Babits Mihály, iskolánk névadója születésének 140. évfordulóját.Ebből az alkalomból hagyományosan a napokban kerül sor a Baranya Megyei Irodalmi Verseny döntőjére, az iskolaújság pedig egy három részből álló cikksorozattal készült a jeles alkalomra.
Az harmadik írásban Eilinger Orsolya Léna gondolatait olvashatjátok kedvenc verseiről.

***

kép forrása: Újpest Média

Babits élete során számos verset írt. Van köztük olyan, amelyik megríkat vagy elgondolkodtat minket, ám van, amelyik humoros szófordulataival mosolyt csal az arcunkra. Akárhonnan is közelítjük meg a témát, mindenképp arra fogunk jutni, hogy Babits költészete felettébb sokszínű és változatos.

Az első bemutatni kívánt versnek a Festett cél, puszta semmi című művet választottam.

Festett cél, puszta semmi

Nem tudok kavarogni s nagyra menni,

mint a vidám dúshomlokú fiúk:

érzem, hogy festett céljuk puszta semmi

s a nagy dicsőség álmai hiúk.

Érzem, hogy legjobb resten elpihenni

s nincsen tovább már törekedni út:

rosszkor születtünk s nincs mód újralenni,

nekünk csupán az élet csontja jut.

És mégis egyre futok, egyre vágyom

s valamit keresek még e világon,

mit nem fogok meglelni sohasem.

A régi vágyat, régi ifjuságot,

a régesrégen elhervadt virágot

s leszüretelt gyümölcsöt keresem.

Ez a vers azért fogott meg, mert szerintem Babits kitűnően érzékelteti a költészetére jellemző allegorikus képi világot. A vers fő tárgya az emberi életút, mely egyszerre foglalja magába azt az érzéki törekvést, álmodozást, amire a lélek vágyik, egyben lefesti a racionális, valós célok túlnyomó sokaságát.

Az ember hajlamos sokszor a valóságnak hátat fordítva cselekedni, a már elmúlt dolgokat ("leszüretelt gyümölcs") keresni.

Ez is az emberi mivoltunkat igazolja, akárcsak annak a belátása, hogy dicső álmaink, vágyaink hiúnak bizonyultak.

 
A második általam választott vers sokkal pozitívabb hangvételű.

Szerelmes vers

A szemedet, arcod mélységes, sötét szürke tavát

homlokod havasa alatt, homlokod havát

elfeledtető fényes nyári szemed szédületét

szeretem és éneklem e szédület szeretetét.

Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli,

szédülsz, ha belevillansz; ki tudja, mivel van mélye teli?

Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei

fémlenek villanásaiban; de mily ritka fém szelleme tudhat így fényleni?

Mély, fémfényű, szürke, szépszínű szemedben, édesem,

csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen,

csendesen - hallani nem lehet, talán látni sem:

az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!

Ezt a verset Babits felesége Tanner Ilona, vagyis írói nevén Török Sophie inspirálta. A versben található költői képek igazán meggyönyörködtetik az embert. Az olvasók is megtapasztalhatják azt, hogy milyen intenzív érzelmeket válthat ki a múzsa a költőből.
A vers olvasásakor érezhetjük Babits áhítatát. Átérezhetjük, ahogy csodálta kedvese szépségét, báját. Miközben olvassuk a sorokat, szinte mi is magunk előtt látjuk a szeretett hölgyet.
Összességében ezt a szöveget igazán szépnek és érzékinek találtam, miközben a költő szerelmi verseiből válogattam.

Remélem az olvasók tetszését is elnyeri mindkét általam választott vers..


Források: 

http://www.magyarparnasszus.hu/blog/muzsak-es-szerelmek-6-babits-mihaly  https://core.ac.uk/download/pdf/51305254.pdf  https://konyvtar.dia.hu/xhtml/raba_gyorgy/Raba_Gyorgy-Babits_Mihaly_kolteszete.xhtml  https://vates.hu/blogs/publikaciok/7-vers-a-nyarrol-kedvenc-koltoink-tollabol 
https://magyar-versek.hu/babits-mihaly-21-legszebb-verse/

Eilinger Orsolya Léna 10.F