BabitsMa

Karafiáth Orsolya kortárs író és költő, aki újságíróként és énekesnőként is dolgozott. A  Szirén című regényében elmondása szerint saját és mások életének történetei is megtalálhatók, és a szereplők megformálása valós személyeken alapszik. Választásom oka az, hogy érdekelt, milyen hosszú távú hatásai vannak egy traumatikus gyermek- és felnőttkornak. Másrészt pedig megfogott a könyv szerkezete, hiszen egyszerre lehet regényként és novellafüzérként is olvasni.  A könyv fejezetei körülbelül tíz oldalas történeteket tartalmaznak különböző idősíkokból. A könyv témája az alkoholizmus, a mérgező családtagok és az olyan szülők, akik nem voltak ott, amikor kellett volna, a történet pedig azt mutatja be, hogy tud érvényesülni egy hátrányos helyzetű családból származó nő, és hogy egy ilyen közegből mit visz magával az ember a további életébe. Az első rövid novellában megismerjük a főszereplőt, Kisannát és családját. A lány a történetekben 4 és 8 éves kora között van ábrázolva, és objektív, közve

"Csak olyan ember tud egy másikat biztonsággal szeretni, aki maga stabil. Aki elbírja a súlyát." "Nádasdy Ádám költő, nyelvész, műfordító. 1947-ben született Budapesten." Így tájékoztat a könyv hátsó borítóján a szerkesztő pontosan annyi időt vesztegetve ezzel a biográfia adatokra, amennyit az szerző jónak láthatna, hiszen a tárca- és novellasorozat az író életének bizonyos konkrét pillanataitól jut el a filozófiáról, kultúráról, történelemről és társadalomról alkotott értekezésekig. Érdekesnek találtam Nádasdy Ádám hozzáállását és karakterét, írásának stílusát, ezért is esett a választásom éppen erre a műre. Az első fejezet egy családi betekintés, Nádasdy Ádám és Várkonyi Benedek beszélgetése. Ebből kiderül az író „nagypolgári" státuszáról alkotott véleménye, kapcsolata a szüleihez, foglalkozásaikhoz, valamint fény derül egy multikulturális, szerteágazó rokonság történetére, és arra, hogyan hatott rájuk a történelem. Mindezt persze drámával és humorral egyará

A Magyar Írók Szövetsége kezdeményezésére 1984 óra szeptember 21-én ünnepeljük a magyar dráma napját. 1883. szeptember 21-én volt ugyanis Madách Imre: Az ember tragédiája című művének ősbemutatója a Nemzeti Színházban. Az előadást Paulay Ede rendezte, Ádámot Nagy Imre, Évát Jászai Mari, Lucifert Gyenes László alakította. A bemutató nagy előkészületeket igényelt, és páratlanul nagy sikert aratott; a rendező életében még kilencvenhétszer tűzték műsorra. (A témáról szóló tavalyi cikkünk itt olvasható. Az ősbemutatóról Imre Zoltán színháztörténész írt bővebben.) Ebben az ünnepi cikkben két Madách-emlékhelyről esik szó. Az egyik a Nógrád megyében, a Balassagyarmathoz közeli  Csesztvén , a másik az innen kb. 40 kilométernyi távolságra lévő szlovákiai Alsósztregován található; az írás végén pedig egy színházi podcastot ajánlunk hallgatásra.  A csesztvei Madách Kúria korhű dokumentumokkal idézi meg Madách Imre munkásságát. A szerző 1844-től 1853-ig élt itt, ekkor tevékeny részese volt Nógr

Dr. Vargha Dezső nyugalmazott főlevéltáros iskolánkban érettségizett 1968-ban, az első, a jelenlegi épületben érettségiző évfolyam diákjaként. Osztályfőnöke Kis-Horváth Jenő volt. Levéltárosi munkája mellett tanított a pécsi Szociológia Tanszéken és egy magángimnáziumban szociológia történetet. Tevékenységének eredményeként zajlott több konferencia, készültek emléktáblák és pécsi utcaelnevezések. (A beszélgetésen jelen volt Jakab Melinda és Nagy Enikő (10.F) és Magasi András tanár úr.) Dr. Vargha Dezső : Az előttünk végzettek, az iskola első évfolyamának diákjai még a régi épületben érettségiztek. A mi évfolyamunk volt az első, amelyik már az új épületben érettségizett. Ez az egyik különlegessége a mi évfolyamunknak. A másik, hogy nagy volt a fluktuáció az első években, jöttek mentek a gyerekek. Egy állandóság volt: Szentirányi Józsefné, az igazgató, aki szervezte a gimnáziumot. A városi pártbizottság titkára volt a férje, és így megfelelő hatalommal rendelkezett, hogy meg tudja csinál