A költészetről - a magyar költészet napja (2023)
 |
| Kép forrása: itt |
Fontos része a kultúrának és nélküle kevesebb lenne a szépség a világban.
Elmondhatjuk, hogy a költészet kevésbé népszerű manapság, a versek pedig szerintem csak akkor igazán érthetőek, ha nem öncélú bennük a szóképek használata.
1964 óta minden év április 11-én ünnepjük a magyar költészetet, amely egybeköthető József Attila születésnapjával.
Érdemes tudni, hogy ez nem egyenlő a Költészet Világnapjával, hiszen azt március 21-én tartjuk.
A magyar költészet napján költőtalálkozókat, előadóesteket, versenyeket és könyvbemutatókat szerveznek, ahol kortárs és klasszikus költők verseit olvassák fel diákok vagy a még ma is élő szerzők.
A klasszikus, a modern és a kortárs költészet között sok különbséget találunk.
A modern líra jellegének értelmezése a romantikus költészettel összevetve tűnik leginkább kézenfekvőnek. A modernség lírai beszédmódjai és a romantikus költői nyelv számos párhuzamot, de jelentős eltéréseket is mutat. A romantika és a modernség közös jellemzője, hogy szkeptikusan fordulnak szembe a haladás és a világ megismerhetőségének optimista mítoszával, melyet előbbi a felvilágosodás utóbbi a pozitivizmus szemléletmódjában érzékelt (forrás).
A kortárs költészet, más néven modern költészet, a költészet egy olyan műfaja, amely az elmúlt évtizedekben alakult ki és fejlődött. Jellemzője a formával, nyelvvel és témával való kísérletezés. A kortárs költészet egyik meghatározó jellemzője a hagyományos költői formáktól és szerkezetektől való eltérés (forrás).
Egy időben teljesen úgy gondoltam, hogy a költészet kezd eltűnni a mindennapokból, csak az iskolában foglalkozunk vele, amit csak azért tesszük, mert „kötelező”. Sok embernek a versekről az elemzések és memoriterek jutnak eszébe, mégis vannak, akik egy más megközelítésből látják őket maguk előtt, és szerencsére én is ide tartozónak sorolom magam.
A Covid idején, mikor mindenki otthon ült, és várta, hogy visszatérjen a normálisnak mondható élet, én elkezdtem négysoros versikéket írni azért, hogy ne unatkozzak. Azóta eltelt három év, és kijelenthetem, hogy a versírást mára számomra nem csak unaloműzés, hanem az egyik legkedvesebb tevékenység, és azt veszem észre, hogy egyre több fiatal tölti ezzel idejét. Írnak, mert van miről, és írnak, mert így kifejezhetik önmagukat.
Korábban nem értettem, hogy a legtöbb költő miért választotta témának a nyomort, fájdalmat, félelmet és csalódást. Mostanra már tudom, hiszen én is csak akkor írok, ha ábrándozok valamiről, esetleg valami negatív tapasztalat ér az életben. Ezek azok a pillanatok, amikor mélyebben el tudok gondolkodni arról, hogy mi vesz körül.
Valamiért az emberi lélek úgy van programozva, hogy a boldog pillanatokat megéli, a kevésbe jókat pedig papírra veti...
***
József Attila
(KARÓVAL JÖTTÉL...)
Karóval jöttél, nem virággal,
feleseltél a másvilággal,
aranyat igértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,
mint fák tövén a bolondgomba
(igy van rád, akinek van, gondja),
be vagy zárva a Hét Toronyba
és már sohasem menekülsz.
Tejfoggal kőbe mért haraptál?
Mért siettél, ha elmaradtál?
Miért nem éjszaka álmodtál?
Végre mi kellett volna, mondd?
Magadat mindig kitakartad,
sebedet mindig elvakartad,
híres vagy, hogyha ezt akartad.
S hány hét a világ? Te bolond.
Szerettél? Magához ki fűzött?
Bujdokoltál? Vajjon ki űzött?
Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,
se késed nincs, se kenyered.
Be vagy a Hét Toronyba zárva,
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet.
***
ELLENTÉT
Álmodtam, mikor ébren voltam,
Beszéltem, pedig senkihez sem szóltam.
Szomjaztam, hiába volt vizem,
Hittem, mikor már nem volt miben.
Kiáltottam, de nem volt hangom,
Nyújtottam, pedig már nem volt miből adnom.
Egyedül voltam, pedig mindenki velem volt,
Húztam, amire az volt kiírva, hogy „told”.
Fogalmam sem volt arról, amit tudtam,
Felfelé másztam, mégis lefelé csúsztam.
Utáltam, mikor engem szerettek,
Felálltam, mikor mások elestek.
Barta Liliána 12.c
Megjegyzések
Megjegyzés küldése