Emlékek a szalagavatóról
Mint ahogy a ballagás, úgy a szalagavató szokása is Selmecbányáról, a bányászati akadémiáról indult. Ezt az ünnepséget először "valetálásnak" nevezték (jelentése: „éljetek boldogul”). A diákok a szalagavatói szalagot pedig a végzős évük első felében, a Szalagtűző Szakestélyen kapták meg.
Ezt a szokást kisebb- nagyobb változtatásokkal a mai napig tartjuk. Már nem szakestélyen kapják meg a végzősök a szalagot, hanem az iskola által szervezett szalagavató ünnepségen, ahol a 12. évfolyam egy osztálytánccal és egy keringővel készül erre a neves alkalomra.
Az idei tanévben, már én is végzősként készültem erre a napra és minél közelebb kerültünk a kitűzött dátumhoz, egyre nőtt bennem az izgalom. Az osztályom táncpróbái remek hangulatban teltek, mindig volt min nevetnünk, és rengeteget ötleteltünk, hogy mi lenne a legjobb koreográfia és zeneválogatás, amire majd közösen egy jót táncolunk. A keringőpróbák viszont már sokkal körülményesebbek voltak, mivel 164 ember határozta el, hogy részt vesznek a táncon, amit betanítani és megtanulni nem kis munka volt.
Az utolsó szalagavató, amin az egész iskola, szülők és családtagok is jelen lehettek, 2019-ben volt, mikor mi még csak kilencedikesek voltunk. Sajnos a Covid közbeavatkozott, és sok szép iskolai pillanatot vett el tőlünk, így azt gondolom, ez lehetett az oka, hogy idén vettek a legtöbben részt a táncban. Talán most is mindenkiben benne van a félsz, hogy megint beüthet a baj, és amíg lehet, kihasználunk minden lehetőséget, hogy emlékeket gyűjtsünk.
A szalagavató napjára már mindenkin hatalmas volt a teher, hiszen már élesben ment a bevonulás és a tánc, nem volt lehetőségünk újrakezdeni, ha valamit elrontottunk. Emlékszem, aznap reggel remegve keltem fel a félelemtől, és csak az az egy mondat ismétlődött a fejemben, hogy: „Csak legyen már vége…”. A keringő ruhámért is még aznap reggel kellett elmennem, és még utána várt rám a fodrász. Miután sikerült mindennel végeznem, a szobatársaimmal folytattuk tovább a készülődést, és úgy hagytuk ott a szobánkat, mint egy csatateret.
A sportcsarnokban az öltözőknél azt lehetett látni, hogy mindenki fel-alá rohangál, miközben a nézőtéren ülőknek minderről fogalmuk sem volt. Kétségbeesett pillantások, sóhajok és nevetés töltötte meg a folyosókat. Aztán eljött a bevonulás ideje, osztályonként felsorakoztunk, és csak arra vártunk, hogy mi is megkapjuk azt a szalagot, ami emlékeztetni fog minket arra, hogy már nincs sok idő vissza abból, hogy ehhez az iskolához tartozhatunk. Az ünnepség ideje alatt négy dalt hallgattunk meg, valamint osztályfőnökeink meglepetésként szintén énekeltek nekünk, aminek mindenki nagyon örült. Az osztálytáncok vége után pedig elérkezett a mindenki által várt keringő. Mi, lányok különböző színű abroncs vagy anélküli gyönyörű ruhákban, a fiúk pedig az alkalomhoz illő, fekete-fehér öltönyben táncoltak. A tánc végén lévő hatalmas ováció alatt fogtuk fel, vége, sikerült, megcsináltuk.
Mindenki nevében kijelenthetem, hogy a szalagavató egy meghatározó pillanat volt az életünkben, hiányozni fognak a próbák és az ünnepség körül forgó nagy felhajtás, de úgy gondolom, hogy minden percét megéltük, és kihoztuk az estéből a lehető legjobbat.
Barta Liliána 12.C
A szalagavató táncprodukciói megtekinthetők az iskola YouTube csatornáján.
(Fotó: Kerekes fotó, Kerekes Péter, Baumgartner Péter)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése