Színházi ajánló: Philoktétész

A Janus Egyetemi Színház előadásában volt lehetőségünk megtekinteni a görög drámaíró, Szophoklész művét, a Philoktétészt Zakariás Máté rendezésében.

A dráma Philoktétészről szól, aki a trójai mondakör egy meghatározó alakja volt, egy jóslat szerint a görögök csak vele nyerhették meg a trójai háborút. A történet a jóslatot követően veszi fel a cselekmény fonalát, amikor is Odüsszeusz és Akhilleusz fia, Neoptolemosz elmegy Lémnosz szigetére. Mivel a szigetre maga Odüsszeusz űzte el Philoktétészt, ezért ő többek között emiatt sem hajlandó a görögöknek segíteni.

Az előadás tehát Philoktétész meggyőzéséről szól, ami azonban a megszokotthoz képest más formában tárul a nézők elé. Eleinte a görög színházat megidézve a színpadot körülölelő nézőtérről egy teljesen hétköznapi utcai kép tárult elénk. A színpad körül mindenhol szemét a földön, a színpad közepén pedig egy férfi, egy hajléktalannak tűnő alak ül. Ez az egyszerű színpadtervezés szerintem közelebb hozza az embert a darabhoz. Ezt segítette a kar televízióban való ábrázolása (a kar szövegeit az eredeti előadásban az azóta elhunyt Révész József hajléktalan költő olvasta fel felvételről), és az egyszerű jelmezek is, amelyek közül néhány alufóliából vagy celofánból készülhetett. 

A darabban csupán négy színész játszott. Nekem személy szerint a Philoktétészt alakító György Zoltán Dávid színészi játéka tetszett a legjobban. Jól átadta a szenvedő embert, aki már évek óta kitaszítottan, a világból kirekesztve él egy kis szigeten. Egy jelenetnél meg is ijedtem hirtelen kitörésén és üvöltözésén, de ez csak még többet hozzátett az érzés egészéhez. Az Odüsszeuszt megformáló Szabó Márk József is teljesen hitelesen adta a ravasz, eszes, azonban néha kegyetlen hőst, valamint a Neoptolemoszt megszemélyesítő Popa Máté is kiváló volt az életet még alig ismerő fiatal fiú szerepében. 

Szerintem nem véletlenül készült el így a díszlet, hisz maga az előadás az ehhez kapcsolódó mai társadalmi problémákat veti fel. Philoktétész alakja a kitaszított embert formálja meg, akiket azonosíthatunk a hajléktalanokkal, mint ahogy szerintem azt az előadás is egyértelműen meg is teszi. A történet elgondolkodtat, hogy mennyi ember van ilyen helyzetben, akár a saját, akár nem maga hibájából. Többek között ez is számomra egy olyan téma, ami a történet során mélyebben hatott rám, és elszomorodtam tőle.

Tennünk kéne valamit ez ellen, de mit? Szerintem ez az, amit az előadás után sokan feltesznek maguknak kérdésként. Emiatt, és persze a Philoktétész eredeti története miatt is érdemes megnézni ezt a színdarabot.

Fotók: jesz.hu (Simara László képei)

Az UNIV TV ajánlója (2019)

A Jelenkor folyóirat kritikája itt olvasható.

Hős Patrícia, 11.F