Spanyolországban Mr. Erasmusszal

Már a márciusi svédországi Erasmus út óta vártuk ezt a szeptemberi kirándulást Spanyolországba, ahol újra lehetőségünk nyílt találkozni új barátainkkal, és persze kiélvezni az itthon régen látott és hiányolt ragyogó napsütést.

Alig egy hét iskolába járás után, szeptember 11-én, nagyjából hajnali fél egy körül indultunk el a reptérre. Fáradtan, de izgatottan vártuk, hogy mit tartogat számunkra a nap. Nyugodtan mondhatjuk, hogy egész nap utaztunk, először kisbusszal Budapestre, majd repülővel a napsütötte Valenciába, onnan egy rövid várakozás után pedig Ontinyentba vonattal, ahol már várt minket egy kedves apáca nővér és a spanyol diákok egy tanára, akik elvittek minket a város szélén elhelyezkedő iskolába, hogy a szállásainkat megmutassák. 

Kimerülten foglaltuk el egyszemélyes szobáinkat az iskolában tanító apácák számára fenntartott épületben, és hálásak voltunk a tanárnők által javasolt néhány óra pihenőért. Ám ezzel még zárult le a nap, mivel este hétkor elindultunk néhány kedves spanyol tanár kíséretében, hogy találkozzunk az időközben szintén megérkezett svéd diákokkal és együtt elmenjünk enni egy helyi tapas étterembe. Itt néhány óra türelmes várakozás után sikerült kibogozni a rendelés körül keletkezett kisebb káoszt, és örömmel fogyasztottuk el vacsoránkat.

Másnap reggel, hétfőn, miután kellemesen megreggeliztük az iskola étkezőjében, a spanyol diákok körbevezettek minket az óvoda, az általános iskola és a gimnázium területén. Ezután néhány csapatépítő, bemutatkozós feladat következett, majd megebédeltünk, ezt követően pár órát az Erasmus+ programunk témájának szenteltünk, ami egy általunk korábban elolvasott, angol nyelvű könyv, a The Curious Incident of the Dog in the Night-time volt. (A könyv magyarul is hozzáférhető: Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában - a szerk.) Délután kipróbáltunk egy különleges spanyol hideg frissítőt, az horchatát, este pedig jellegzetes helyi ételeket kóstolhattunk meg egy kis étteremben.

A keddi napunk jelentős részét a közeli nagyvárosban, Valenciában töltöttük, itt bőven volt arra lehetőségünk, hogy fogalmat szerezzünk a mediterrán ország természeti szépségéről illetve vintage-hangulatú építészetéről, amiről őszintén mondhatom, hogy szinte elvarázsolt minket. A délután folyamán a tengernél is megálltunk és ráérősen élveztük a tökéletes hőmérsékletű vizet. A nyugalmas fürdőzés után a legjobb Activity-képességeinket bevetve győztük meg a pizzázó eladóját, az általunk rendelt néhány pizza biztosan nem kerül 75 euróba...

Szerdán színjátszás-workshoppal indítottuk a napot, majd csapatokba osztottak minket, és megkaptuk a projektfeladatunkat: egy rövid színdarabot kellett készítenünk bizonyos feltételeknek megfelelően, amit pénteken, a hét lezárásaként elő kellett adnunk az iskolába járó alsóbbéveseknek, meg persze egymásnak.

Csütörtökön a város polgármestere személyesen köszöntött minket a városházán, és kifejezte büszkeségét és örömét, hogy meglátogattuk őket Ontinyentben, ahol mindig szívesen várnak vissza minket. Ez után tettünk egy látogatást a város történetét bemutató múzeumba, utána pedig körbenéztünk a gyönyörű városban. Még az ott eltöltött napok után sem tudtunk betelni a látvánnyal, a sok pálmafával és a régi, romantikus kis utcácskák látványával. Egy gyors ebéd után az iskolában Xativába utaztunk, ami nagyjából egy órányira volt Ontinyenttől. Itt meghallgattunk egy rövid bemutatót a városka történelméről, majd néhány óra szabadidő után közösen megvacsoráztunk egy magas dombtetőn, ahonnan panorámás kilátás nyílt a lemenő nap fényében fürdő csodálatos városra.

Pénteken, az utolsó közös napunkon előadtuk az általunk megrendezett és betanult tanulságos előadásokat, amit közönségünk, a fiatalabb spanyol tanulók élénk tapssal fogadtak. Ezt követően együtt tekintettük át a hetet, idéztük fel a legszebb pillanatokat, majd sor került a búcsúzkodásra, ami mindannyiunk számára nehéz volt, mégis azt hiszem, hogy legbelül mind örültünk, hogy lassan viszontláthatjuk a családjainkat.

Szombaton visszautaztunk Valenciába, ahol az ifjúsági szálláson leraktuk a bőröndjeinket, majd felfedezőútra indultunk, alaposan bevásároltunk szuvenírekből, még egyszer meglátogattuk a Merkadót, vagyis a piacot, elmentünk a város szívében elhelyezkedő Museum of Arts and Sciencesbe, ami egy természettudományi múzeum, nap végén pedig újfent a tengernél kötöttünk ki, hogy kiélvezhessük az országban eltöltött utolsó napot. Este fáradtan dőltünk az ágyba, és igyekeztünk felkészülni a másnapi kimerítő hazaútra.

A vasárnapi napon elbúcsúztunk az országtól, vetettünk még egy utolsó pillantást a napfényes Spanyolországra, majd nekivágtunk a hosszú és fárasztó útnak vissza Magyarországra.

Számomra a legemlékezetesebb dolog az országgal és az úttal kapcsolatban (amit soha nem fogok elfelejteni) az a minden képzeletet felülmúló vendégszeretet, az életvidámság és a kedvesség, ami az egész hangulatot meghatározóvá tette. Ez volt az első olyan ország, ahol ilyen mértékű vidámságot és gondtalanságot tapasztaltam, ez pedig a spanyol emberek lényéből és kultúrájából fakad.

Rengeteg élménnyel gazdagodtunk abban az egy hétben, nagyon sok kedves embert ismertünk meg, akikre még sokáig emlékezni fogunk, és azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy hatalmas hiba lett volna kihagyni! Mindenesetre izgatottan várjuk a jövő májust, amikor újra találkozhatunk az új ismerőseinkkel, és ezen alkalommal a program házigazdáig mi leszünk itt Pécsen! 

Barabás Hanna 12.B