Rendhagyó irodalomóra Tóth Krisztinával

- szeptember 19, 2022

Fotó: Tóth Krisztina /Wikipedia
(Bulla Bea képe)
Iskolánk harmadik éve vesz részt a Be(p)Art irodalmi pályázatban, amely lehetővé teszi, hogy a tanulók jobban megismerkedhessenek a kortárs irodalommal. A Szépírók Társaságának köszönhetően többek között (online óra keretében) vendégül láthattuk Szabó T. Annát, Erdős Virágot, Totth Benedeket, Varró Dániel és Kemény Zsófi pedig személyesen tartottak rendhagyó irodalomórát. Nagy örömünkre szolgál, hogy a programsorozat idén is folytatódhat.

2022. szeptember 16-án Tóth Krisztina író, költő látogatott el a Babits Gimnáziumba. Az egy tanórányi beszélgetés során bepillantást nyerhettünk eseménydús életébe, műveibe, és ötletszerzési módszereibe. Beszélgetőtársa a szintén író (Pécsett élő), Keresztesi József volt.

Az írónő mesélt arról, hogy fiatal korában még nem volt internet, így baráti körben leginkább egymásnak olvastak verseket, csütörtökönként pedig egy, a budapesti Almássy téren található irodalmi körbe jártak. Nyaranta a fiatal írók többsége egy pályázat keretében Sárváron táborozott, ez is remek alkalom volt a találkozásokra. A társaságban megjelentek az akkori magyar irodalom meghatározó alakjai, a fiatal pályakezdők pedig sokat tanulhattak tőlük.

Megtudhattuk, hogy milyen Párizsban élni és szobrászatot tanulni, mire elég egy ösztöndíj, mi köze van a szobrászatnak a hajnyíráshoz, és mennyire fontos, hogy az idegen nyelvtudást is minél magasabb szintre fejlesszünk.

Tóth Krisztina 2005-től kezdett prózát is írni, előtte főleg versekkel foglalkozott. Különleges kapcsolat fűzte a pécsi költőhöz, Csorba Győzőhöz. Csorba rendszeresen olvasta írásait, és tanácsokkal látta el. Míg a versek inkább egy képből vagy látványból indulnak el, amelyek mögé történeteket rejt, a novella már szélesebb képet ad, így abban több a lehetőség. A kép azonban nem teljes, a hiányzó részletek az olvasó fantáziájára vannak bízva. A novellát ahhoz hasonlítja, amikor történeteket mesélünk a barátainknak. Ami fontos a sztori szempontjából, arra nagy hangsúlyt helyezünk, sokszor fel is nagyítjuk, hogy felkeltse a hallgatóság érdeklődését. A novellaíráskor is hasonlóan kell eljárni. Ki kell választani egy lényeges mozzanatot, és azt kifejteni.

Ihletet az alkotó szinte bárhonnan tud meríteni, legyen az egy fél pár kesztyű, ami egy fa ágáról „integet”, két ember beszélgetése a metrón, egy kopasz biztonsági őr a vonatról, vagy egy babzsák, amit segítséggel sem lehet normálisan újratölteni. A szerző felolvasásában meghallgathattuk a Babzsák című írást, ami két szálon fut. Az egyik a vesződés a babzsákkal, a másik pedig fia születése.

Tóth Krisztina: Babzsák

Rendeltem százliternyi tölteléket.

A kis golyók rugalmassága csökken,

ahogy egymással folyton összeérnek

és megtörnek, mint a sejtek a bőrben.

Egyszer csak lent ültem már a földön

sajgó derékkel, pár tömött év után,

és azt gondoltam, ezt most még újratöltöm,

feszesítek a hasas, bő ruhán.

Három nap múlva meg is jött csomagban.

Figyelmeztettek, hogy kell majd valaki,

aki segít, hogy mellé ne folyassam,

a babzsák száját végig tartani.

Biztos nehéz, de mégse lehetetlen.

Lejött velem a fiam a garázsba,

és amíg én a huzatot leszedtem,

a töltelékről a madzagot levágta.

Vagy két órán át küzdöttünk, hiába.

Nagyon figyeltünk, mégse működött,

repült a műhó, alig jutott a zsákba,

szétterült lassan, mint a színházi köd.

Aztán lassacskán csak meglett a babzsák.

Aznap volt a huszadik szülinapja:

a fiam ingerülten nekilátott,

hogy még a huzatot is visszarakja.

Gyömöszöltük és húzkodtuk, miközben

várták már őt, de félúton megállt,

nyomorgattam az oldalát és nyögtem,

de a babzsák csak nem hagyta magát.

Végül neki már indulnia kellett,

üzent is később, hogy rendben odaért,

míg én a tömött huzatot törölgettem,

ahogy húsz éve a nővérek a vért.

(forrás: tothkrisztina.hu, a vers az Élet és irodalom 2020. február 28-i számában jelent meg)

Tóth Krisztina írásiaknak szereplőit az utcán szembejövő emberek, beszélgetőtársak, történetmesélések alakjai inspirálják. Felhasználja az ismerőseitől hallott történeteket is, amennyiben engedélyt kap tőlük erre. Beszéltünk a regényírásról is, és sok mindent megtudhattunk a nemrég megjelent (és a PécsLIT Fesztiválon is bemutatott) A majom szeme című könyvről is.

Ezután a közönség kérdéseire is válaszolt. Szóba került, hogy mennyire számít az írók neme, mit jelent számára női írónak lenni, mennyire vonja bele műveibe a személyes életét, hogyan éli meg a nőiségét, anyaságát. Hallhattunk a párizsi élményeiről, ahol eleinte hiába tudott franciául, csak a szavak felét értette, így nehezen boldogult.

A rendhagyó irodalomóra gyorsan elrepült, nagyon jó beszélgetés bontakozott ki, sokat megtudhattunk arról, hogy milyen egy író élete, hogyan lehet ihletet szerezni, és hogyan készülnek a különböző szövegek. Izgalmas volt egy sikeres írótól hallani a kortárs irodalomról.

Írta: Érsek Boglárka 11.A