Babits 60 - Interjú Zakariás Mátéval

- szeptember 26, 2022

Iskolánk idén ünnepli fennállásának 60 éves évfordulóját. Ebből az alkalomból a BabitsMa digitális iskolaújság szeretne minél több, a jubileumhoz kapcsolódó témájú írást megjelentetni, és interjúkat készíteni olyan emberekkel, akiknek az életében kiemelt fontosságú lehetett a gimnáziumban eltöltött idő. Reményeink szerint minél több volt és jelenlegi tanárunkkal és diákokkal is tudunk beszélgetni arról, mit jelentenek számukra a Babitsban eltöltött évek.

Zakariás Máté színész, rendező a Babits Gimnáziumban érettségizett. 2009 óta a Janus Egyetemi Színház munkatársa, ahol több sikeres darabban is játszott. Legismertebb rendezései a Baal, a K- egy ország két lóért és Philoktétész. Szeptember 21-én, a magyar dráma napján a Camus Közöny című regényéből készült Az idegen című monodrámájával látogatott el hozzánk, ami pár éve diplomaelőadása volt a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.

Interjúnk az előadás után készült.

***

BabitsMa: Az előadást látva a nézőkben most sokféle érzelem kavaroghat. Te hogy érzed magad?

Zakariás Máté: Általában mindig fáradt szoktam lenni utána, és azon gondolkodom, hogy sikerült. Nehéz megmondani, mit érzek, ez mindig változik. Alapvetően egy jóleső fáradtság települ rám, de aztán rögtön elgondolkodom, hogy mi sikerült jól és mi nem.

B.: Ilyenkor adsz magadnak visszajelzést, hogy máskor mit kell majd máshogy csinálnod?

Z.M.: Muszáj, persze, igen.

B.: Az előadás előtt elmondtad, hogy te is ide jártál a Babitsba. Milyen emlékek fűződnek a gimnáziumi éveidhez? Mi volt rád a legnagyobb hatással?

Z.M.: Jó emlékeket ápolok az iskolai éveimről. Jó osztályba kerültem, jó volt a közösség, összetartóak voltunk. Eléggé zárkózott voltam, de ezen a magyartanárom és az osztálytársaim segítettek átlendülni. Különösen a ’’Pódium’’ tette emlékezetessé a középiskolát. Meghatározó szerepet töltött be Szász-Kolumbán Olga tanárnő, aki szinte a ’’nagymamánk’’ volt, mindent intézett és vigyázott ránk.

B.: A "Pódium" már nem működik az iskolában. Mesélnél róla egy kicsit?

Z.M.: Ez tulajdonképpen egy versmondó és színjátszó kör volt egyben, ahol Olgi néni versmondó versenyekre készített fel bennünket. Legfőképpen azonban a költészet dominált, gyakran tartottuk verses esteket.

B.: Mondhatjuk, hogy ennek hatására szerettél bele a költészetbe és kezdtél a színészi pálya felé vonzódni? Hiszen, úgy tudom, matematika-informatika tagozatra jártál.

Z.M.: Igen, biztosan. A matematika viszont sosem állt olyan közel hozzám, inkább az affinitásom volt meg hozzá, mint az ambícióm, ez már korán világossá vált. Nem volt problémám a matekkal – teljesítés szintjén – mégis, a költészet sokkal jobban vonzott. De nem voltam egyedül ezzel, többeknek voltak ilyen művészi vénájuk is.

B.: Az eddigi színészi pályafutásodnak mik voltak a legfontosabb állomásai?

Z.M.: Elég nehéz megmondani, több dolgot is tudnék említeni. A diplomamunkám, amit most láthattatok, fontos fordulópont volt. Ezen kívül több szálon fűződöm a Pécsi Egyetemi Színházhoz, ott nagyon szép szerepeket kaptam még hallgatóként, ami nagyon jó volt. Eljátszhattam Hamletet és Moliére Mizantrópját. Az ember csak később érzi, milyen sokat kap színészként ezektől a szerepektől. Tudja, az alakítások nem tökéletesek, mégis fontos gyakorlatnak számítanak. Már kőszínházi szerepeket is játszom, a tavalyi évadban Nyíregyházán A csillagszemű juhászban kaptam főszerepet, ez is nagyon fontos volt számomra. Színészként nagy mérföldkő megtapasztalni, hogy tudok jelen lenni egy társulatban, hogyan dolgozom a többiekkel, mennyire vagyok terhelhető. A Janus Egyetemi Színházzal is megmaradt a kapcsolatom, a mostani igazgató (Tóth András Ernő) jó barátom, aki mentorként a nehezebb időkben is mindig támogatott.

B.: A közeljövőben vannak komolyabb terveid?

Z.M.: Igen, persze. Jelenleg a JESZ-ben játszom egy darabban, valamint a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban próbálok az Utas és holdvilág című előadásban, ezek a legközelebbi terveim. Felmerült, hogy vegyek-e részt a Janus Egyetemi Színház művészeti működésében, mint művészeti vezető, így a jövőben valószínűleg ez a feladat fog várni rám.

B.: Gratulálok!

Z.M.: Igen az, úgyhogy várunk minden játszani váró diákot, hiszen már középiskolásoknak is tartunk ilyen jellegű foglalkozásokat.

B.: A mostani előadást, bár a szerző nem magyar, a magyar dráma napjának alkalmából tekinthettük meg. Vannak kedvenc magyar drámáid? Mit üzennél a fiataloknak, miért jó drámát olvasni?

Z.M.: Kedvenc magyar drámát nehéz választanom, de mindenképpen érdemes elolvasni Vörösmarty Csongor és Tündéjét, mert ha azt az ember egyszer elolvassa, utána még tizenötször el tudná. A dráma elsősorban színházi mű, így nehéz olvasni, és én azt tapasztaltam, hogy a formája és a nyelvezete miatt a befogadása komoly felkészültséget is igényel. A színpadon a dráma viszont életre kel, mindenkinek ajánlom, hogy a műveket a színházban is ismerje meg.

B.: És ne adjuk fel a drámák olvasását.

Z.M.: Azt semmiképpen. És ha valakinek van mondanivalója, találjon rá módot, ne féljen a művészi megnyilvánulástól. És ha nincsen efféle affinitása, akkor viszont azt javaslom, hogy legyen befogadója a művészeti produktumoknak, járjon minél többet színházba, kiállításokra, olvasson sokat.

B.: Köszönjük a beszélgetést!