A magyar dráma napja

Paulay Ede

1984 óta szeptember 21-én ünnepeljük a magyar dráma napját. Ekkor volt Madách Imre Az ember tragédiája című művének első bemutatója Paulay Ede rendezésében.

Az alábbiakban erről az első bemutatóról olvashattok néhány érdekességet.

A Tragédia már az 1980-as évektől az iskolai tananyag részévé vált, a tanulók hallhattak Madách Imre életéről, memoritereket kellett megtanulniuk a műből. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a mű a kulturális emlékezet részévé váljon. A korabeli első bemutatónak tehát nem kisebb feladata volt, mint hűnek maradni az akkor már kanonikus szöveghez, illetve színházi előadásként vonzónak lenni a korabeli színházi közönség számára.

Jászai Mari

Paulay Edének érzékeny történelmi és politikai közegben kellett előkészítenie a bemutatót. Terveit prezentálta a Kisfaludy Társaság előtt, választását és döntéseit Goethe: Faust című művének színpadképességével igyekezett igazolni. A szöveget átdolgozta, bár a keretes szerkezet megmaradt, és az előadás hossza így is négy órányi lett. Kihagyta a második prágai színt, és az űr jelenet is elmaradt, bár annak tanulságait az eszkimó színbe építette be. Elmondása szerint a vizuális hatást semmiképp sem akarta a költőiségnek alávetni.

Ugyanakkor nem hagyhatta figyelmen kívül a korabeli közönség egyre növekvő igényét a látvány/látványosság iránt. Paulayt inspirálta az európai nagyvárosokban (Bécs, Párizs) látott külföldi előadások vizuális világa. Emellett azonban pontosan követte a színpadi utasításokat, a jeleneteket pedig az adott történelmi kor hitelessége szerint igyekezett színre vinni. Ehhez (az alacsony költségvetés ellenére) több új festett elemet is készíttetnie kellett, emellett pedig felhasználta a színház raktárában található régi díszleteket is. Az előadás változatos vizuális és perspektivikus világa a korszakban igazi újdonságként hatott.

Gyenis László

Az élményhez a jelmezek változatossága is hozzájárult. Paulay a színház jelmeztárából válogatott, viszont a férfi főszereplők (Ádám, Lucifer) jelmezeit maga tervezte. A kosztümök egyszerre próbálták felidézni a színekben megjelenő történelmi korszakokat és a napi divatot. 

A főbb szerepeket Jászai Mari (Éva), Gyenes László (Lucifer) és Nagy Imre (Ádám) játszották. Jászai, bár a korban sikeres színésznő volt eleinte tartott a szereptől, mert úgy vélte, egy este alatt számtalan karaktert eljátszani emberpróbáló feladat. De Paulay annyira bízott benne, hogy a színésznő végül a jelmezeiről is maga gondoskodhatott. Gyenes fiatal színész volt, a kritikusok később sokat bírálták széles gesztusai és esetlensége miatt, Nagy Imre pedig csodás orgánumával igazi sztárnak számított.

A rendező a tömegjelenetekre is nagy figyelmet fordított, ezek is hozzájárultak a tökéletes történelmi illúzióhoz. Az előadáshoz szinte a Nemzeti Színház teljes társulatára szükség volt. Külön funkciója volt a kísérőzenének: a korabeli rendezőpéldány szerint az előadást harmincnégy zeneszám és számos hangeffektus kísérte.

Az előadás tökéletesen kielégítette a kor nézőjének világtörténelem iránti kíváncsiságát, viszont nem érintett problematikus politikai témákat, mint például Ferenc József szerepe és megítélése, az Ausztriával való viszony, vagy Kossuth, az emigráció és a nemzeti függetlenség kérdése. Reflektált ugyanakkor a korabeli aktuális ismeretelméleti-filozófiai kérdésekre, Ádám személyében pedig egy olyan korabeli férfiideált mutatott be, akit a harc és küzdelem határoz meg, és vállalja önálló döntéseit akár még az Úr akaratával szemben is. A nő ugyanakkor a férfi támaszaként, vigasztalójaként és lelkesítőjeként jelent meg. (Ez az ideál Lucifer alakjában is megjelent: a vörös taréjú fejfedőben és denevérszárnyas ruhában megjelenő alak a nyitó jelenetben bátran szembeszáll az Úr hangjával, de a nőkből és gyerekekből álló kíséretével is.) 

A történeti színek fontos eszméket jelenítették meg olyan módon, hogy egyszerre tekintettek vissza a történelmi múltra és rezonáltak az előadás jelenére is. Egyiptom például a közélet és a magánélet viszonyát, Athén a haza, a hűség, a demokrácia megjelenését, Bizánc a hit és a hitetlenség küzdelmét, Párizs a forradalom és az egyéni szabadság kapcsolatát, London a kapitalizmus problémáit, a falanszter pedig a tudomány, az evolúció és a szocializmus kérdését érintette.   

A Nemzeti Színházban (mint első számú nemzeti intézményben) bemutatott Tragédia egyszerre szolgálta a nemzeti kultúrát és tette alapértékké a magyarság érdekeit, eszméit és értékeit. A nagy sikerre való tekintettel a Nemzeti Színházban egészen 1905-ig játszották Paulay Ede rendezését.

***

Az ember tragédiája a későbbi korokban is számtalan bemutatót megért, és minden kor/alkotó a saját ízlésének és a korszellemnek megfelelően helyezte át a szöveg (politikai) hangsúlyait és értelmezte a színeket, szerepeket. 

2023. január 23-án ünnepeljük Madách Imre születésének 200. évfordulóját, így a közeljövőkben a Tragédia más színreviteleiről is olvashattok majd.

Az alábbiakban még két előadást ajánlunk a figyelmetekbe:

Az ember tr. (Bóbita Bábszínház, Pécs, 2015)

Az ember tragédiája 2.0 (Darvasi László, Márton László, Tasnádi István, Závada Pál)

Mi lett volna, ha Ádám és Éva megérik a 20. és a 21. századot? Lucifer milyen megállapodást kötött volna az úrral? (Az előadáshoz oktatási segédanyag is hozzáférhető.)

Források:

• 130 éve mutatták be az ember tragédiáját (ma.hu)
• Földesdy Gabriella: Paulay Ede, a Tragédia első rendezője. (madach.hu)
• Imre Zoltán: Nemzeti Színház - Tragédia, 1883 (szinhaz.net, 2012 február).

A képek forrása: Wikipédia

Oroszlán Anikó