Szalagavató 2021
 |
| Fotó: Kerekes Fotó - PTE Babits Facebook oldala |
***
Már az első végzős tanítási napon nagy izgalommal fogadtam a szalagavató körüli megbeszéléseket. Amint októberben elkezdtük az osztálytáncot illetve a keringőt próbálni, folyamatos vágyakozással indultam neki a heteknek. A táncpróbák az osztállyal nagyon jó hangulatban teltek, ezek az órák színesítették a szürke hétköznapokat. A keringő a sok pár miatt eléggé bizonytalanul kezdődött, de a végére már nagyon egy ritmusra járt a lábunk.
A szalagavató napján nagyon izgultam, hogy minden tökéletes legyen. A sok készülődés fáradtsága, a káosz az öltözőben, a rémült tekintek, hogy nem fogunk elkészülni a kezdésre mindenkin látszódott, de az osztállyal valahogy mégis csak a jókedvre, az együtt töltött időre fókuszáltunk. A szalagtűzésnél állva néztem az osztályomat, azt a 31 csodálatos embert, akikkel együtt töltöttem ezt a négy (illetve egyelőre csak három és fél) fantasztikus évet. Meghatódtam, mert bár tudtam, hogy ez még nem vége, de azt is tudtam, hogy ez a ünnepély már a gimnáziumi évektől való búcsúzás közeledtét jelzi.
Amikor a szalagot megkaptam, életemben először éreztem, hogy felnőttem. Bár még nem töltöttem be a 18-at, mégis hirtelen sokkal idősebbnek éreztem magam. Amikor az osztálytáncok elkezdődtek, már egy csepp félelem sem volt bennem. Úgy éreztem, miénk a világ. Ez a mi táncunk, ezt többé nem fogjuk eltáncolni. Nem lesz "még egyszer", nem lesz több próba, nem lesz több osztálytánc. Ezekkel az érzésekkel indultam ki a tánctérre, és az érzéseimmel szerintem nem voltam egyedül.
A próbákon tapasztalt nehézségek ellenére végül úgy gondolom, hogy egy 12.C-hez méltó táncot sikerült előadnunk. A közös keringőt is nagyon vártam, mert sok munkánk volt benne. Rengeteget gyakoroltunk, sokat nevettünk, de azért a tanárnőt is sokszor kiborítottuk. A kivonulásnál nagyon magabiztos voltam, úgy éreztem, hogy az összes pár nagyon jól táncol majd. Tánc közben csak a páromra és magamra figyeltem. Kizártam a külvilágot, és a vége olyan hamar eljött, hogy meg is lepődtem hirtelen. Örülök, hogy a vírushelyzet ellenére sikerült egy ilyen csodás ünnepséget létrehozni, azt hiszem, kijelenthetem, hogy ez a nap volt életem egyik legjobb napja.❤
(Torma Viktória 12.c)
***
Én már nem emlékeztem rá, de a szalagavató után az osztályommal közös vacsora közben az egyik osztálytársam megjegyezte, hogy én voltam az, aki kilencedikben (amikor először leültünk a lelátóra, és végignéztük az akkori tizenkettedik évfolyam szalagtűzéstét) azt mondtam, hogy ,,nemsokára mi jövünk, el fog repülni ez a négy év”.
A négy év tényleg elrepült, és az osztállyal azóta sok mindent átéltünk.
Amikor az utolsó pillanatokban a folyosón állva vártuk a bevonulást, hirtelen beugrott az a pillanat, mikor először beléptem az iskolába, és az osztályteremben megláttam a sok ismeretlen arcot...
Aztán egy perc múlva már vonultunk be, és megláttuk a közönséget. Lentről nem is olyan nagy a sportcsarnok, mint amilyen nagynak akkor tűnt, amikor még én is fent ültem valahol, és alig vártam a táncokat, hisz a szalagtűzés, a sok beszéd annyira senkit sem érdekel.
De most érdekelt. Egészen különleges érzés volt amikor feltűzték a blúzomra a szalagot, és megint beugrott egy emlék, amikor kilencedikesként az évnyitón az egyik felsőbbévestől megkaptam a nyakkendőmre a Babits-kitűzőt.
Talán csak most, ott a sorban állva értettem meg ezeknek a szimbólumoknak a jelentőségét, hiszen a kör most bezárul.
Furcsa volt úgy végignézni lentről az egész ünnepséget, hogy mindennek most én is a részese vagyok. Ennyi volt, most pedig megyünk vissza az unalmas, stresszes tanulással teli mindennapokba, ám most már egy szalaggal, ami emlékeztet minket arra, hogy hamarosan eljön a gimnáziumi évektől való búcsúzás pillanata.
(Pap Zsófia Eszter 12.c)
Az osztálytáncok az alábbi linken megtekinthetők: https://www.youtube.com/watch?v=tZEMnaarlBQ&list=PL5LcilNnhhiWVbITZTRbCMMVhYeTmHVYm
Fotógalériával hamarosan jelentkezünk!
Feltévelek: PTE Babits / Youtobe-csatorna
Megjegyzések
Megjegyzés küldése