Ti küldtétek #15 - Barta Liliána előadáselemzése

“Együtt, színaranyban állnak: szép áldozatai egy rút viszálynak” William Shakespeare: Rómeó és Júlia (Globe színház, 2019)

Elemzésem témája a Globe színház és a Deutsche Bank közös produkciója Michael Oakley rendezésében, William Shakespeare Rómeó és Júlia című darabja. A közismert történet lényegében arról szól, hogy van egy szerelmespár, akik a családi viszály miatt nem lehetnek boldogok, ezért inkább a túlvilági életet választják, hátha ott már úgy teljesedhet be egymás iránt érzett szerelmük, ahogy földi életük során az nem sikerült. Ez a mű egy olyan szerelmi dráma, amelyben megtalálhatóak a komédia és tragédia elemei egyaránt, így intenzívebben működnek a cselekményszálak, ezáltal több bonyodalomba is ütközhetünk a történet során, néhol kissé össze is zavarodhatunk, ha nem koncentrálunk végig a történésekre. A mű talán ezért is olyan kedvelt az irodalomban és a színházban egyaránt.

Michael Oakley rendezői elképzelése az lehetett, hogy a darab stilizált színházi jeleket tartalmazzon, hogy mindenki megérthesse a főcselekményt és a mellékcselekményszálakat is. Fontos, hogy a nézők egy érdekes előadást lássanak, amely számukra egyértelmű, ami azt jelenti, hogy nem szabad teljesen bonyolulttá varázsolni, se a szöveget, sem pedig a cselekmény bizonyos részeit. Az embereknek tetszik, ha az adott történetben van bonyodalom és csavar, amely a Rómeó és Júlia esetében tökéletes, de tudni kell ezt színpadon hitelesen, izgalmasan előadni. Az előadás időtartama jócskán le volt rövidítve, nem fejezték ki olyan jól a helyváltoztatásokat. Említhetjük azt a részt, mikor Rómeó visszatér Júliához, aki a családi sírban fekszik, de a darabban csak annyit észlelünk, hogy Rómeó hirtelen ott terem szerelme oldalán, elmond pár mondatot, hogy mennyire szörnyű sorsa van és hogy értelmét vesztette így már az élete, ha szerelme nem lehet mellette és már issza is a mérget. Az előadás viszonylag szöveghű volt, itt-ott előfordultak kisebb változtatások, de a mű lényege és cselekménye alapvetően nem változott meg. Ennek oka az is lehet, hogy a londoni Globe színház általában hiteles, autentikusnak ható előadásokra törekszik.

Jelenet az előadásból

Az eredeti drámához képest ebben az előadásban nemcsak apróbb szövegbéli változásokat tapasztalhattunk, hanem például azt, hogy két férfiszerepet (Benvoliót és Tybaltot) két nő játssza, ami a néző számára a darab elején kissé zavarónak hathatott, ám az előadás végére már ez természetes volt. Elgondolkodtató, hogy mi indokolta ezt a döntést. Ha azonban az ember utánaolvas az utóbbi idők angliai Shakespeare-előadásainak, akkor némileg megvilágosodik a kérdésben. Az ilyesfajta szereposztás célja—mármint, hogy nem csak férfiak játszhatnak férfi és női szerepeket, ahogy ez a korabeli színházban hagyományosan történt—, hogy egyrészt kifejezzék a női egyenjogúságot. Másrészt így megadatik a lehetőség a színésznők számára, hogy kifigurázhassák az ellenkező nemet. Hasonló megfontolások indokolhatták azt a döntést is, hogy a Rómeót játszó színész színesbőrű.

Bizonyos színészek több szerepet is alakítottak. Ayoola Smart például Tybalton kívül a mérget adó nő szerepét is játszotta. Ez azért alakulhatott így, mert úgy gondolta a rendező, hogy felesleges több színészt bevonni a darabba, és a szerepkettőzés egy Shakespeare korában is létező hagyomány volt.

Az előadás hiteles, lendületes, izgalmas volt, a színészek között is megvolt az összhang. A nézőknek hiteles volt érzelem és cselekmény, amelyeket közvetíteni akartak a színészek. A darab mindvégig a színpadon játszódott, viszont néha egy-egy szereplőt a közönség soraiban is felfedezhettünk. Érzékelhető volt a félelem, fájdalom, harag, megbánás és szerelem egyaránt, így a publikum könnyen azonosulhatott az érzelmekkel és a történésekkel. Mindezt elősegítette az előadás alatt végig használt zene, azaz a vonóshármas játéka is (zeneszerző: Olly Fox), ami mindig a dráma hangulatának megfelelő dallamokat hallatta, ezáltal az akusztikai jelek voltak hangsúlyosabbak. A rendezői koncepció az iskolás közönséget célozta meg (az előadással kapcsolatban a Globe színház honlapján sok oktatóanyagot is találhatunk), ezért a fiatal Charlotte Beaumont és a jóképű Nathan Welsh kiváló választások voltak Rómeó és Júlia szerepére.

A díszlet és a jelmezek (Alex Lowde munkái) stílusukban egységesek, korhoz kötöttek voltak. Bár nem a díszleten volt a legnagyobb hangsúly, mégis jól érzékelhettük, hogy éppen melyik helyszínt akarják megjeleníteni, ami a Globe színház kialakításának is köszönhető. A jelmezeknél megemlíteném az érdekes mintázatú ruhákat. Tybalt egy párducmintás öltözékben jelent meg a színpadon, Júlia esküvői ruhája pedig inkább a mai kor divatjának felelt meg. A személyi kellékeknek fontos szerepük volt a darab során, természetesen nem maradhatott el a karddal való harc sem, ahol a művér is fontos szerepet töltött be, így még hitelesebbnek és korhűbbnek láthattuk a történéseket. Még ha nem is harcoltak egymással, ez a kellék mindig megtalálható volt a férfiakat játszók oldalán. Júlia ágya fontos bútordarab, a női főszereplő ideje nagy részét töltötte ott. A tőr és a méreg is említésre méltó, hiszen a szerelmespár ezeknek a kellékeknek köszönhetően vetetettek véget életüknek, mert nem bírták tovább ezt a fájdalmat és azt, hogy nem ők döntenek saját sorsukról.

Jelenet az előadásból

Figyelemreméltó elem volt a báli jelenetnél és az előadás végén a modern táncbetét (Paul Isles koreográfiája), amivel jól ötvözték a klasszikus drámát és a modern kort. A zárlatnál azonban meg kell említenem, hogy ezáltal a tragédia lényege kissé értelmét vesztette, hiszen bár a mű vége igazán lehangoló és szívszorító, a tánc viszont, amit a színészek a darab végén mutattak be, nagyon derűs érzelmeket sugárzott a közönség felé. A nézőnek kicsit olyan érzése lehetett, mintha a főszereplők nem is vesztették volna életüket a tragikus végkifejletben, hiszen felkeltek fel a földről és táncolni kezdtek. A közönségen is megkönnyebbülés volt érzékelhető, mert így megfeledkezhettek a drámai végkifejletről.

Aki a drámát ismeri, azt a cselekményt illetően nem érhette meglepetés. Ám a fentebb említett táncbetét és a férfi szerepeket játszó színésznők érdekessé figyelemfelkeltő elemek voltak. Az előadást ötletesnek, kissé furcsának néhol szórakoztatónak találtam, sőt még el is gondolkodtatott, hogy vajon miért ilyen formában rendezhették meg a darabot. A fiatalos ötletek miatt elsősorban nem a mű cselekménye volt figyelemfelkeltő, hanem a mozgás és a megjelenés. Az előadás végét nem a halál hangulata járta át, hanem derűs volt és könnyed, ezzel pedig az előadás arra irányította rá a figyelmet, hogy a rosszban is meg lehet találni a jót, ha nagyon akarjuk.

Számomra az előadás azt jelentette, hogy fontos az, hogy elfogadjuk a másikat, hogy viszályok nélkül oldjuk meg a problémáinkat, és szeressük, becsüljük, tiszteljük egymást, mert az élet túl rövid ahhoz, hogy apróságok miatt haragudjunk embertársainkra. Próbáljuk megbeszélni a gondjainkat, értelmezni a másik nézőpontot, és egy olyan kompromisszumot kötni, mely mindkét, vagy több fél számára is orvosolja a problémát. Emellett az előadás megmutatta, hogy a szerelem egy olyan erős kapocs, amit nem lehet csak úgy feloldani. Lehet, hogy sokan nem támogatják a két fél között kialakult szeretetet, de ha ők boldognak érzik magukat egymás mellett, akkor összefogva át tudják vészelni a kialakult helyzetet. Az életben mindig voltak, vannak és lesznek nehézségek, amelyekkel meg kell küzdenünk, hogy később úgy élhessünk, ahogy azt elterveztük. Ne csak a rosszat lássuk mindenben, hanem próbáljuk észrevenni az élet adta lehetőségeket. Nem minden úgy fog alakulni, ahogy azt mi terveztük, hiszen akkor nem lenne kihívás, és nem támadna fel az emberekben az akaraterő, hogy egy bizonyos dologért igenis küzdjenek, harcoljanak. Ha valamiért nagyon sokat dolgozunk és végül elérjük a célunkat, akkor tudjuk, hogy ezt saját magunknak köszönhetjük, a kitartásunknak, ezáltal az elért célunknak így még nagyobb értéke lesz.

A családról legtöbbször a szeretet jut eszünkbe. Ebben a történetben azonban ez leginkább a darab végén kap szerepet, hiszen tragédiának kellett történnie, hogy a két család ráébredjen, hogy mekkora hibát követtek el. Sokszor későn vesszük észre, hogy eltávolodtunk egymástól és talán még el is veszítettük a számunkra egyik legfontosabb személyt. Mindennek és mindenkinek, akkor van a legnagyobb értéke, amikor már elveszítettük. Ez a rendezés véleményem szerint ezeket az alapgondolatokat szerette volna kiemelni, és a fiatalok számára érthetővé tenni. Rómeó és Júlia Globe színházban eljátszott története több fontos kérdést érintett, ami fontos az emberi boldogsághoz és boldoguláshoz. Ezek közé tartozik a szeretetet, a kitartás, a támogatás és a tisztelet.

Hivatkozások:

Shakespeare, William: Rómeó és Júlia (Romeo and Juliet), a Globe színház és a Deutsche Bank előadása (2019). Link: Romeo and Juliet (2019) for Free | Playing Shakespeare with Deutsche Bank | Shakespeare's Globe. Letöltés ideje: 2021. április 13.

Az előadás holnapja a Globe színház weboldalán. Link: https://2019.playingshakespeare.org/. Letöltés ideje: 2021. április 13.

*A képek forrása a Globe színház twitter oldala és honlapja.

Az elemzést készítette: Barta Liliána 10. c (XIII. Országos Dráma Tanumányi Verseny, középdöntő)