Különleges módon lezáruló négy tanév - Ballagási mozaikinterjú

Iskolánk most ballagó diákjainak sajnos nem a megszokott módon zajlott le az utolsó két tanévük az iskolánkban. Az elmúlt 4 tanévük 40 iskolai hónapjából 10 hónapot kellett digitális távoktatásban tölteniük, azaz a gimis éveik negyedét. Ebből következőleg nekik más volt átélni a középiskolát, mint az előttük ballagó évfolyamoknak. Megtapasztalhatták a digitális távoktatás előnyeit és hátrányait egyaránt. Kevesebb időt töltöttek együtt, nem lehetett szalagavatójuk és hagyományos ballagásuk sem. Ebben a cikkben négy végzős diákunk érdekes válaszait olvashatjátok, akiket a kialakult helyzetről és a középiskolás éveikkel kapcsolatos emlékeikről kérdeztem.

A középiskola befejezésével úgy érzed, hogy vége van valaminek, vagy inkább úgy érzed, hogy valami új kezdődik az életedben?

Papp Eszter Dorka (12. A): Úgy érzem, hogy egy fontos időszak zárul le az életemben, mégiscsak négy évet tölthettem gimnáziumunk falain belül. Az egész életünkhöz képest ez a négy év annyira nem tűnik soknak, mégis nagyon meghatározó volt nekünk. Mindez mellett valami újnak a kezdetét is jelenti számunkra, hogy elballagunk. Innentől rengeteg új impulzus fog minket érni, új kihívásokkal kell szembenéznünk. Egy ajtó nyílik meg előttünk, mely eddig zárva volt és rengeteg izgalmat tartogat számunkra. A középiskola befejezésével egy szakaszt lezárunk az életünkben és ezzel párhuzamosan, egy új szakaszba lépünk.

Milyen volt az elmúlt 4 éved a Babitsban?

Mieth Péter Márk (12. C - volt DÖK Elnök):

Nos, úgy mondanám, mindenképpen változatos. Sajnos a pandémiából adódóan nem indulhatunk ki egy normális "középiskolai pálya-ívből". Sokunknak okozott nehézséget a középiskolai közegből való kiemelés, a barátaink hiánya, a tananyag online formában történő átadása. De úgy gondolom, mindezen viszontagságok között is van okunk hálásnak lenni és a kérdést úgy megközelíteni, mi az amit ki tudtunk ebből az időszakból hozni? A 9. és 10. évfolyamos éveim minden nehézség ellenére szép emléket hagytak. A diákpolgáravató mai napig felejthetetlen és az egyik legszebb középiskolai esemény amire visszagondolok, őszintén sajnálom, hogy a vírus miatt a mostani kilencedikeseknek nem volt alkalmuk az egyik legjobb osztályközösség alapozó programra. 

Nagy örömmel tölt el ha eszembe jut a büfé, a friss meleg ételekkel, ami különösen nekem mint vidékinek, az iskola épületébe való érkezésemkor, másfél óra busz után a megváltást jelentette. Jó emléket örzök a tesiórákról, és arról, hogy Bedő tanár úr milyen férfiassággal tudta nevelni és tanítani "az ifjait". Ma már mosolyogva gondolok vissza arra, mennyire fel voltunk dobódva az első módszertani hét után, és mennyire nagy sokkot jelentett az igazi középiskolai életbe való belecsöppenés. Természetesen utólag úgy vagyok vele, jó volt a középiskola igazi arcát is megismerni. Szintén ilyen kellemes emlékek a Diákönkormányzatos élményeim, legyen szó az év eleji nagygyűlésről, vagy a sütivásárokról. Az idő távlatából számtalan olyan dolog amit akkor hatalmas teherként éltem meg, ma már megmosolyogtató. (Ez sok területen így van. Érdekes visszagondolni ma már milyen eszköztárral és milyen hatékonysággal tudna az ember például versenyeket szervezni). A délutáni MITE társaság, az az épp kellemesen rossz minőségű hangosbemondó, a földszintről a harmadikra rohanás, a padok el- és visszalopása más osztályoktól, a szekrények teleplakátolása, az infó feladatok helyetti sunyiban kockulás órán, Szabibá' megosztott életbölcsességei és sztorijai, a tesiórai pizzarendelés, az a hihetetlen hunger games, ami ebédkor megy és a "sziszegő szappan" szagától átitatott öltözők mind-mind olyan remek élmények amelyeket csak itt tudtam megkapni. 

Az itt eltöltött négy évem természetesen hozott magával kevésbé édes élményeket, mint amilyen a korán kelés, a korábbi megszokottnál nagyságrendekkel nagyobb tananyag és nagyobb egyéni felelősség, amely nagyjából 10. osztály tájékán arcon üti az embert. Sajnos az elmúlt két év, akármilyen lélekkel igyekezett is számtalan tanár a legtöbbet kihozni belőle, amiért tiszteletem nekik egy nagyon nagy ürességet és hiányt generált éppúgy bennem, mint sokakban. Úgy gondolom számtalan jó élmény várt volna ránk. Nyilván az emberi természet itt is megadta a maga kreatív élethelyzeteit, mint amikor pléldául az ember elalszik, és arra kel, hogy már 6 órája egy matek-hívásban van. De az egész kevésbé humorosabb ám annál szebb mivolta volt az egésznek látni sok tanár arcán azt az örömöt, mikor egy-egy alkalommal az osztály bekapcsolva a kameráját megmutatta magát sok hónap után. Az a tekintet és öröm, amit akkor láttam szinte leírhatatlan. Szóval, minden rosszban van valami jó. Ugyanilyen jó volt, ha mégcsak dolgozatok okán is, mikor egy-egy alkalomra vissza tudtunk kerülni a suliba, arra a helyre ahova tartozunk. DÖK elnökként pedig az egészhez hozzáad az iroda élménye, egyfajta második otthon, ami szünetekben menedék, ebédkor étkezde, délutánkor vibe-platz volt. Szóval, ha arra kéne válaszolnom, hogy milyen volt a négy évem a Babitsban, azt mondanám, közel sem tökéletes, de épp ezért nagyon emlékezetes.

Hogyan éled meg azt, hogy idén rendhagyó módon kell történnie a ballagásnak?

Csabai Viktória (12. D): A vírus miatt sok meghatározó esemény, élmény kimaradt az életünkből. Szerintem teljes mértékben nem tudjuk felfogni, hogy miről is maradunk le mi, végzősök, mert mi eddig csak kívülről figyelhettük ezeket a történéseket, eseményeket. Szomorú vagyok, mert az osztály reménykedett abban, hogy talán a ballagásunk már nem online fog zajlani és lesz egy szép befejezése az elmúlt 4 évünknek. Kimaradunk abból, ami az elmúlt évek végzős diákjainak megadatott. A ballagás az utolsó esemény, amit még osztályként együtt élhetnénk át és elbúcsúzhatnánk egymástól még az érettségi vizsgák előtt. Két pozitív dolgot tudok említeni az online ballagás kapcsán: valamilyen formában lehetőségünk nyílik arra, hogy elbúcsúzzunk egymástól, illetve távolabbról bejáró diákoknak könnyebbséget jelenthet, mivel így nem kell utazniuk.

Mit mondanál tanácsként a nyolcadikos önmagadnak a rá váró gimnáziumi évekkel kapcsolatosan?

Kálmán Erik Iván (12. F): Az elmúlt négy év tapasztalatai alapján, azt üzenném a nyolcadikos önmagamnak, hogy állítson fel egy fontossági sorrendet, és annak megfelelően tanuljon. Nem kell mindig mindenből a maximumot nyújtani, ugyanis a maximalizmusnak is vannak határai. Ami érdekel, és szükséges a továbbtanulásodhoz, abban mélyedj el, a többiből pedig elég a négyes. Ha megtettél minden tőled telhetőt egy dolgozatért, de mégsem úgy sikerül, ahogy szeretted volna, akkor engedd, el és ne stresszelj rajta. Legyél sokkal lazább, hiszen az élet nem áll meg attól ha kapsz egy karót. Ja, és készítsd az idegrendszered, mert a középiskolai követelmények nem kímélik.

Sok sikert kívánunk végzőseinknek az érettségin, és minden jót a későbbiekben! A nem végzős diákjainknak pedig kívánunk távoktatás mentes szebb új tanéveket!

Írta és szerkesztette: Horváth Milán (10.E - DÖK elnök)