Kosztolányi Dezső a XX. századi magyar irodalom kiemelkedő írója, költője, műfordítója és újságírója. A Nyugat első nemzedékéhez tartozó művész (akinek alkotásait impresszionista, expresszionista, szimbolista és szecessziós jegyek jellemzik) elsősorban lírai és prózai műveket alkotott. Az epika műnemén belül fontos volt novellaszerző munkássága, melynek egyik legjelentősebb kötete az 1933-ban kiadott, Esti Kornél . Ennek 18 fejezete címszereplőjének történeteiről szól, ezek közül most a Boldogság című novellát elemzem. Esszémben kitérek a cím és tartalom kapcsolatára, az idő és térbeli aspektusokra, a cselekményszerkezetre, szereplőkre, a kompozícióra, a narrátorra, a műfaji konvenciókra, illetve a mű mondanivalójára. A mű címe és tartalma bár szorosan kapcsolódnak egymáshoz, az olvasóban mégis ellentétes hatást keltenek. Mivel a cím ( Boldogság ) témamegjelölő, a befogadó első benyomása, elvárása valamilyen katartikus, eufórikus történet. Ezzel éles kontrasztban mégis azt tapasztalju...
József Attila Április 11-én ünnepeljük a magyar költészet napját. Ezen a napon minden évben rengeteg programmal – például előadóestekkel, könyvbemutatókkal, versmaratonnal, irodalmi versenyekkel, koncertekkel – tisztelegnek a költészet előtt, bár természetesen idén ezek a programok az online térbe helyeződnek. A költészet napja 1965-től esik erre a napra, József Attila születésnapjára. József Attila a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja, műveit nagyon sokan ismerik, tanítják általános iskolában, középiskolában, nem találni Magyarországon olyan embert, aki legalább egy verssorát, gondolatát ne tudná. Verseit megzenésítik, színészóriások szavalják. Gazdag életműve a mai napig számtalan módon inspirálja a művészeket és átlagembereket is. Ismerjük rövid életének fontosabb pontjait, mozzanatait, fájdalmas gyermekkorát, sanyarú sorsát, személyiségének összetettségét, különlegességét, pszichés problémáit, és tudjuk, hogy 32 éves korában, 1937. december 3-án hunyt el, Balatonszárszón, elg...
Cecil Collins - The Quest (1938) - részlet Zord pusztaság. Hosszú, dérbe öltözött fű csak, szálait a süvítő szél borzolja. Áramlásai hozzák-viszik a távoli hangok halovány kottáját. Lépteket formáló lábak topognak végig a földön. Emberek! De embertelenül tartják szájukat. Hátrébb, a köpenysorok végeláthatatlan mezeinek távlatában egy alacsony, törpegúnyoló emberke vész el a tömegben. Kapucnija szemébe lóg. Bandukol. Egyenesen csak. Csakis úgy. Hiszen így kell neki tennie. Mert emlékszik: "Lép-lép. Lépdel. Szünet. Hátulról jönnek. Talpakkal gyűrnek! Alá-alá legalá! Sárban, fagyos salakba bele. Így született a vak, a néma és a süket leány." A szemébe lógó szövetdarab a széllel elrepül. Az arcát beborítja a hideg! Lába megáll, helybe fagy. Ahogy feltekint… egyedül maradt, előtte nem menetelnek. De mögötte! Ám még így, körbevéve sem mer mozdulni, hisz mindenki megfagyott. Hisz a szemük felnyílt… Micsoda rémség terül el most előttük. Csak két lépésre a mélybe nyúló szikla vár ráj...
Nem vicces
VálaszTörlés