Ti küldtétek #4 - A nyugat-európai jobbágyság élete egy idegen szemével

Natascha vagyok, egy kelet-európai kereskedőcsaládból származó fiatal lány. Útjaim során egy Genova melletti kis faluban szálltam meg, mivel a kocsim egy idő után feladta a szolgálatot. Csodálkozva láttam, hogy milyen az ottani falubeliek mindennapi élete. 

Egy parasztcsaláddal volt szerencsém megismerkedni, akik arról beszéltek nekem, hogy hogyan telnek a mindennapjaik. Szállást a félig földbeásott szalmatetős vályogkunyhójukban kaptam. Meglepődtem mikor azt láttam, hogy egyáltalán nincsen ablakuk. Elég sötét volt ahhoz képest, mint amit én megszoktam, ezért csak később vettem észre, hogy milyen kevés bútoruk van. Este, amikor már hideg volt, tüzet raktak, és akkor láttam, hogy nincs is kéményük, így a füst hosszú ideg a kunyhóban keringett. Reggel korgó hasam utasítására odaültem a faasztalhoz a reggelire várva. Szörnyülködve néztem, hogy mindenki árpakását eszik, de - mivel nem tehettem - mást én is hozzáláttam. Reménykedtem benne, hogy legalább ünnepi lakomáik gazdagabbak, de kiderült, hogy nem. Ilyenkor az asztalukon fehér kenyér, sült hús, tojás, esetleg kolbász és szalonna van. 

Megtudtam, hogy a jobbágyok a földhasználatért a földesuruknak különféle szolgáltatásokkal tartoztak, mivel nem az ő tulajdonukban volt a föld, hanem csak használatra kapták. Kezdetben terményjáradékkal, robottal, majd pénzjáradékkal, bizonyos alkalmakkor pedig ajándékokkal kellett szolgálniuk. A jobbágytelkeken kívül a föld másik része a földesúr kezelésében maradt, ez volt a majorság. 

A földesúr fegyveres erejével állt az alattvalói, vagyis a jobbágyai felett. Az úriszéken a földesúr ítélkezett a parasztok egymás közötti pereiben, a birtokon elkövetett bűntettek ügyében, a területén elfogott gonosztevők fölött. A halálos ítélet végrehajtásának joga a pallosjog, ezzel nem minden földesúr rendelkezett. 

A jobbágyok közül kerültek ki a cselédek, akik az úri családoknak határtalan hűséggel és odaadással tartoztak. Az urak és asszonyaik kegyetlen szigorral bántak velük, nem volt szokatlan a testi fenyítés és a kínzás sem. Megélhetésük igen szűkös volt. Kevés ételt kaptak, zsúfolt cselédszállásokon vagy az urak szobáiban háltak, és örülhettek, ha valamiféle takaró jutott nekik. 

A faluban töltött időm alatt megismerkedtem a lakossággal, és hogy hogyan működnek egy közösségként. A földművelés és az állattenyésztés erős együttműködésre kötelezi őket. A háromnyomásos gazdálkodásnál mindig meg kellet beszélniük, melyik dűlőben vetnek őszi, melyikben tavaszi gabonát, illetve melyiket hagyják ugaron pihenni. A döntés után ebből a nyomáskényszerből már senki sem szállhatott ki. A közös használatú területek, mint például az erdők, a vizek, a rétek használatát is közösen tárgyalták meg. A vasárnapi mise után vitatták meg a közös terhek felosztását; az erdőhasználatot, a legeltetés, a vásárok idejét, a földesúrnak járó szolgáltatásokat, és a vidékfejlesztés kérdéseiben is közösen döntöttek. Az olyan vidékeken, ahol a föld megművelése vagy a szállítás gondot okoz, több gazdaság együttes erejével orvosolják a problémákat. 

Bár látogatásomat nem terveztem előre, de örülök, hogy itt lehettem, hisz sok újdonságot láttam és tanultam meg a középkori parasztok életéről. 

***
A munkát segítő saját készítésű gondolkodástérkép megtekinthető itt: https://www.goconqr.com/mindmap/29004434/a-jobb-gyok-lete 

Írta: Palatinus Brigitta 9.C