Online megemlékezés diákszemmel
„Aki nem ismeri a múltat az nem értheti a jelent és nem tudja tervezni a jövőt.” -Jókai Mór
Minden emléknap az áldozatok iránt érzett tisztelet kifejezésre, és az utókor számára erős figyelmeztetés, hogy vegyük figyelembe a történelmi tapasztalatot, hogy többé ezek a hibák ne ismétlődjenek meg újra. Fontos tudnunk a történelmi hátteret egy megemlékezés során, hiszen ha ez a tudás nincs meg, akkor értelmét veszti a megemlékezés.
Sokakban felmerül az a kérdés: „Vajon így a pandémia ideje alatt, hogyan tudunk méltóképpen megemlékezi egy adott ünnepen?” Ilyenkor jöhet szóba az online megemlékezés. Lehet, hogy nem vagyunk ott több száz ember között közvetlenül, de ez is egy lehetősége a tiszteletünk kifejezésének. A szüleink és a mi generációnk szerencsésnek mondható, hiszen békében nőhettünk fel, nagyszüleink, dédszüleink történetei, és az iskolában tanultak alapján érthetjük meg az akkori idők problémáit. Erre megfelelő példaként hozható fel a február 25-e, azaz a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja, amire 2001 óta az ország középiskoláiban is megemlékezünk és a március 15-i nemzeti ünnep is.
Idén online formában történt meg a forradalomra való megemlékezés és a Magyar Nemzeti Múzeum, valamint a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai egy igazán érdekes előadással készültek erre napra. Mindössze egy fél órás beszélgetést indítottak a YouTube felületén, ahol egy virtuális térképnek köszönhetően, végigjárhattuk azt az útvonalat, melyet Petőfi Sándor is megtett 1848-ban. Az előadók nagyon színesen, a mi világképünknek megfelelően, mondták el nekünk az akkori eseményeket, történéseket, amik így felkelthették az érdeklődésünket, és megértettük, hogy valójában miről szól március 15-e. Úgy érezhettük magunkat, mintha mi is ott lettünk volna a forradalmárokkal.
A nem mindennapi tiszteletnyújtás miatt tettem fel pár diáktársamnak kérdéseket a témával kapcsolatban, akik készségesen válaszoltak nekem. Véleményünk több kérdésnél is megegyezett, és érdekes ötletekkel álltak elő, amik segíthetik az online formában történő megemlékezéseket.
Elsősorban azt kérdeztem tőlük, hogy szerintük mennyire fontos az efféle megemlékezés?
Fontos, bár nem olyan effektív, mint a hagyományos, de tudnunk kell a múltbéli eseményekről, hogy megőrizhessük azokat az utókornak, és tanulhassunk az akkori hibákból. Igaz, hogy nem ismertük ezeket a „köpeny nélküli” hősöket, de hálával tartozunk nekik, hogy kiálltak országunk szabadságáért. Ha képesek vagyunk komolyan venni az ilyen megemlékezést, akkor nem számít, hogy közvetlenül egymás mellett tesszük ezt meg, vagy egyedül, akár egy képernyő előtt, hiszen ez által tudjuk még sokáig fenntartani ezeknek az embereknek az emlékét.
Milyen lehetőségek voltak, hogy részt vegyenek egy online megemlékezésen?
Az iskola lehetővé tette, hogy kisfilmet nézhessünk az adott megemlékezésen, erről cikket is írt egyik évfolyamtársunk, amely érthetőbbé tette az akkori történéseket és problémákat, mint például az idei kommunista diktatúrák áldozatainak napján vagy a március 15-i emléknapon. Akadt olyan lehetőség is, hogy egy óra keretein belül szabadabban tudtuk beszélgetni a jelenlegi témáról.
Mit gondolnak, hogyan lehetne online is méltó formában megemlékezni?
Egy kisfilm sok diák figyelmét leköti, akár cikket is oszthatnak meg velünk, ahol tömören, a mi értelmezésünknek megfelelően leírják, az adott megemlékezés történéseit. Esetleg egy kötetlen beszélgetést is létrehozhatnának egy adott felületet, ahova bárki (az iskola tanulói közül) beléphet és megoszthatja a témával kapcsolatos érzéseit, gondolatait. Játékos feladatokat is lehetne készíteni, mint például egy kvíz vagy totó, így megtudhatnánk mi is, hogy mennyit tudunk a múltunkról. Az online gyertyagyújtás is egy nagyon jó megemlékezési forma, amit már ki is próbálhattunk a „padlet” felületén. Mégis talán a legérdekesebb lehetőség egy olyan személlyel való beszélgetés lenne, aki átélt egy ilyen történelmi eseményt.
Remélhetőleg közeledünk a járvány vége felé, és bár az online megemlékezés is egy remek lehetőség a tiszteletünk kifejezésére, bízom benne, hogy nem kell sok időnek eltelnie, hogy újra személyesen ünnepeljünk.
Március 15. a Babitsban: KATT!
Képek a Youtube filmből
Megjegyzések
Megjegyzés küldése