Zarándoklat (novella)
Cecil Collins - The Quest (1938) - részlet Zord pusztaság. Hosszú, dérbe öltözött fű csak, szálait a süvítő szél borzolja. Áramlásai hozzák-viszik a távoli hangok halovány kottáját. Lépteket formáló lábak topognak végig a földön. Emberek! De embertelenül tartják szájukat. Hátrébb, a köpenysorok végeláthatatlan mezeinek távlatában egy alacsony, törpegúnyoló emberke vész el a tömegben. Kapucnija szemébe lóg. Bandukol. Egyenesen csak. Csakis úgy. Hiszen így kell neki tennie. Mert emlékszik: "Lép-lép. Lépdel. Szünet. Hátulról jönnek. Talpakkal gyűrnek! Alá-alá legalá! Sárban, fagyos salakba bele. Így született a vak, a néma és a süket leány." A szemébe lógó szövetdarab a széllel elrepül. Az arcát beborítja a hideg! Lába megáll, helybe fagy. Ahogy feltekint… egyedül maradt, előtte nem menetelnek. De mögötte! Ám még így, körbevéve sem mer mozdulni, hisz mindenki megfagyott. Hisz a szemük felnyílt… Micsoda rémség terül el most előttük. Csak két lépésre a mélybe nyúló szikla vár ráj...