BabitsMa

Végh Soma versei *  Éji madár Madarat láttam éjjel. Magasan szállt, Mégis figyelt. Tekintetét rám mereszti, Alakomat nem ereszti. Vigyázz, madár, sötét van kint, Rád vadászik itt mind. Én vagyok a te mentsvárad, De nem azért vagy itt, Hogy életed megáldjam. Harcolni jöttél. Ellenem. Bolond madár. Mit képzeltél? Életed én el nem venném. Ő akkor is csak ezt akarta. Jaj te madár! Vesztedbe jössz mindenképpen. Ellenem esélyed nincsen. Tudja ezt ő is jól. Akkor miért van itt? Miért harcol? Körbenézek, nincsen sehol. Ekkor esik le teljesen, Nem madár volt. Ó, kedvesem! *  Távol jártam otthonomtól Távol jártam otthonomtól, Ott, hol más nyelven szólnak. Hiába szép a vidék, Ha nem lehet őszintén, A tiéd. Láttam én ott sok szépet s jót, De nem az én hazámhoz Foghatót. Nincs ott nekem semmi sem. Pécsen van az én helyem! *  Vándor vagyok Vándor vagyok. Hegyen, völgyön, dombról, dombra, Mindent bejárok. A világban mindenhol, a szépet, megcsodálom. A kék eget, a habzó tengert, A burján...

A nevét máig őrző, de jellegében átalakult Baranya Megyei Irodalmi Verseny témája idén Pál Sándor Attila Rokonok című novelláskötete volt. Az 1987-ben indult kortárs irodalmi vetélkedőt Kézdi Éva , a Babits Gimnázium magyartanára indította útjára. A 2000-es évektől a rendezvény ( Pethőné Nagy Csilla és Maul Borbála irányításával) csapatversennyé alakult, ahol a tanulók kreatív, játékos, kompetenciafejlesztő feladatokkal bizonyíthatják tájékozottságukat, irodalomszeretetüket. Bár a verseny megyei vetélkedőként indult, ma már az ország különböző régióiból vannak jelentkezők, így a szakmai és emberi kapcsolatok építése intenzívebbé válhatott. A verseny témájául (a teljesség igénye nélkül) olyan jelentős kortárs szerzők szövegei szolgáltak korábban, mint Örkény István, Déry Tibor, Ottlik Géza, Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János, Mészöly Miklós, Parti Nagy Lajos, Esterházy Péter, Szilágyi István, Tolnai Ottó, Bertók László, Grecsó Krisztián, Tóth Krisztina, Vörös István, Péterfy Gergely...

A halál és a hozzá kapcsolható betegségek kérdése mindig is érdekelte az embereket. Évszázadok óta foglalkozik vele a vallás, az orvostudomány, a filozófia és az irodalom. Mi az betegségirodalom? Hogyan alakítja nagy költőink életét, gondolkodásmódját a betegségük? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseimre Kovács Veronika , betegségirodalom-kutató, a Pécsi Tudományegyetem Irodalom és Kultúrtudományi Doktori Iskola doktori hallgatója, iskolánk volt diákja válaszolt. (Az interjút László Patrik [10.F] készítette 2025. október 14-én.) -- László Patrik:  Nyitó kérdésként arra volnék kíváncsi, hogy mi a halálirodalom és az ehhez kapcsolható betegségirodalom? Melyik a pontos megnevezés? Kovács Veronika: Mindkettő megnevezés lehet helyes. Én alapvetően betegségirodalommal foglalkozom. A különbség a kettő között a következő: betegségirodalom az olyan irodalmi művek összessége, amelyeknek központi témája a betegségélmény, míg a halálirodalom, amit én inkább tanatológiai ( tanatológia = haláltan )...

Lovely November Staring out the window, noticing the Gracefully standing trees, The only thing that is missing from them Is the leaves. Countless colors are filling the sad street, Black, brown, yellow are in every breeze. Taking a taste of the blue sky, There is no bird that might fly, Suddenly it becomes night, And everything is filled with a cold light. Only one month till winter, When everything is snowy and killer. How much I can’t wait till December, But it’s still lovely November. Herger Adél 9.B

Ház A bejárati ajtó előtt megállva végignéztem a házat. Szép, nagy, egyszerű ház volt. Pont olyannak tűnt, amilyet egy nagy család szívesen nevezne otthonának. Gondolatban már egy olyan térként láttam, ahová jó érzés hazatérni egy hosszú munkanap után. Látszólag tökéletes volt. Majd benyitottam az ajtón, és beléptem. Most már nem csak sejtettem milyen lehet belülről a lakás, hanem láttam a részleteket magam előtt. Olyan volt, ahol sok titok elhangozhatott. Egy hely volt, ahol minden saroknak megvolt a maga szerepe. Éreztem, hogy tágas terei nyugalmat sugároztak. Tudtam, hogy az ajtók nagyságuktól függően elfértek bárhol. A kilátást korlátlanul élvezhette az ember, hiszen az ablakok lehetőséget biztosítottak erre. Mégis az emberek azt hitték, hogy ez a ház egy a milliónyiból, és el is hitették vele, hogy az utca legeslegvégén volt a helye - távol a figyelemtől. Megpróbálták elhitetni vele, hogy mérete kicsi vagy éppenséggel túl nagy. Egyesek tisztának, mások viszont koszosnak látták...

Kép forrása: pexels.com Fények Összefolyik bennem minden, mit érzek Ide-oda sodornak remények, félszek Könnyeimmel dacolva most szembenézek Mindaz, ami elmúlt, már úgysem lesz végzet Szembe menni mindennel, ami csak fájhat Kérdezem magamtól: mért vagyok fáradt? A környezet egy megtört és kialudt lámpa Én minek legyek fény, ha nincsen ki látna? Forgolódva alszok, és nem értem miért Ég most is bennem ez a szenvedély? Miért szóljam újra és újra az Igét, Ha sosem veszik észre azt, ki nyújtja kezét?... Sipos Piros Tulipán 12.F